Gróf Batthyány Gyula - Képek egy eltűnt világból

Előszó

Részlet a könyvből:
"A 80-as évek második felében kezdtem el vásárolni Batthyány Gyula műveit, néha olyan árat adva egy-egy képért, ami akkor sokakat megmosolyogtatott. A gyűjteményemet bemutató első, 1996-ban megjelent kötetbe nyolc alkotását válogattam be: voltak néhányan, akik alaposan meglepődtek azon, hogy a műgyűjtők közül elsőként, s rögtön ilyen hangsúlyos gesztussal áltam ki e sokáig lenézett életmű mellett. Akkor is azt mondtam, amit most: Batthyány Gyula művészetének megítélése nem ízlés kérdése. Ekkora vizuális erő, ilyen komponáló- és rajzkészség, ennyire önálló világ mellett nem lehet elmenni elismerő szó nélkül, fensőbbségesen legyintve egyet a hazai műtörténeti kánon könnyen betanulható formuláira hivatkozva. A világ gazdag, sok rétegű, rengeteg „érvényes" olvasata van, így hát felesleges és káros bezárkózni egy magunkra erőszakolt, egy dimenziójú értékrendbe. Hogy ami szürke, ami darabos, ami szomorú, vagy ami redukált és konstruktív, az érték, s ami érzéki, áradó, színes és dekadens, az talmi, felszínes, sőt: giccs. Mert aki szereti Vajdát vagy Nagy Istvánt, annak utálnia kell Batthyány művészetét. Én mindezt másként gondolom: meggyőződésem, hogy nem kell és nem is szabad ezeket az életműveket, ezeket az értékeket egymás ellen kijátszani. A művészet ebből a szempontból is olyan, mint a gasztronómia: a különböző, egymástól gyökeresen eltérő konyhák, iskolák és séfek egyaránt képesek maradandó értékeket létrehozni, melyek közül a súlyos és tartalmas fogások mellett a könnyed, virtuóz ízkombinációk is elismerésre méltóak.
Batthyány Gyula festészetét sokan elutasítják: erővel, zsigerből, hangosan és büszkén. Mintha az ellenérzés kifejezésének intenzitása a művészi jóízlés mértéke lenne. Vannak, akiket valóban taszít ez a világ, és nem ok nélkül: ez a művészet minden részletében át van itatva egy olyan tudással és érzékiséggel, melynek homályos és bonyolult „szabályrendszerébe" szinte csak a társadalom legmagasabb régióiból érkezve lehetett és lehet bepillantást nyerni. Ez a végtelenül delikát, nagyon zárt univerzum sokak szemében azért is visszatetsző, mert kívülállóként sosem élhették át a beavatottsággal együtt járó örömöket. A helyek, az emberek, a ruhák és a szituációk is idegenek számunkra, hiszen ebben az országban évtizedeken át igyekeztek eltüntetni mindent, ami erre a világra emlékeztetett..." Vissza