Előszó
Részlet a könyvből:
Az országgyűlés feloszlása után (1868 deczember 9.) azonnal megindult a választási mozgalom és csakhamar erős hullámokat vetett.
Nagy feladat hárult a húsz évvel azelőtt...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az országgyűlés feloszlása után (1868 deczember 9.) azonnal megindult a választási mozgalom és csakhamar erős hullámokat vetett.
Nagy feladat hárult a húsz évvel azelőtt politikailag emancipált népre, midőn most először nyílt alkalma, hogy alkotmányos viszonyok közt háborítlanul éljen fenségi jogával. Hivatva volt itélni alkotmányának valódi alapja, kifejlődésének egész iránya fölött. Ha az ügyek eddigi passiv szemléletében nem érte be a kivívott sikerekkel, ha károsnak vélte a kiegyezést, puszta szavazatával beláthatatlan időkre megújíthatja a végzetes közjogi harczot.
A választások eme rendkívüli fontosságának meg is felelt az általános érdeklődés; a mi hiányzott, az a politikai komolyság volt.
Az 1865-diki választások nyomott, borongó hangulatát, fojtott reményeit az 1868-69-dik év fordulóján eleinte szüreti vígság váltotta föl, a széles jó kedv kicsapongásaival, eszem-iszommal, olykor fütykösökkel, s izgága kortesek hetvenkedő beszédivel. Megyei restauratiók az elevenebb fajtából, országos kiadásban. Nem ébred aggodalom ott sem, hol a számító fortély kikandikál. S megered a fogásoknak, itt-ott elmés csínyeknek, gyakorta durva kortesüzelmeknek azóta tán utól nem ért versenye.
Majd belé vegyülnek e mozgalomba a demokrata körök kolomposai, az Asztalosok és Balla Gergelyek utódai, és a szín megváltozik. Csataszerű verekedések kerülnek napi rendre s az izgatások forradalmi jellegűekké válnak. A rendbontás szabadságérzet, az ellenzéki tüntetés hazafiság számba megy; jó, hogy természetes vége van a krisisnek, különben alapjában megrendülne az állam és a társadalom.
Mindez alig volt volna lehetséges, ha az ellenzéki pártok ideje korán elő nem készítik a talajt eszméik befogadására.
Vissza