Bevezetés a mentálhigiénébe

Előszó

Az olvasó nem hagyományos tankönyvet tart kezében A mentálhigiéné értelmezési tartománya és illetékességi köre olyan szerteágazó, hogy azt egyetlen, formális „tankönyvben" szinte lehetetlen volna rendszerezni. (Ilyen föladatra egyébként is csak évtizedes tapasztalatokkal rendelkező, átfogó szakmai fölkészültségű szakember vállalkozhat) Munkám tehát segédanyag, amely szándékom szerint alkalmas értelmezési keretet kínál az előadásokon hallottak, az olvasott szakirodalom és a napi mentálhigiénés munka tapasztalatainak átgondolásához és integrálásához, valamint tágabb kontextusba történő helyezéséhez. Segítségével a hallgatók remélhetően könnyebben tudják majd értelmezni hivatásuk és önmaguk szerepét abban az átfogó rendszerben, amelyet mentálhigiénének nevezünk. A szerkesztés elvét a segítő hivatású szakember hétköznapi szakmai megfontolásaihoz igazítottam Hivatásunkat alapértékek, alapfogalmak mentén végezzük (I. fejezet), majd számba vesszük a megoldandó feladatokat. (A II. fejezet csak problématípusokat tartalmaz, melyek tükrében ki-ki értelmezheti azt a konkrét mentálhigiénés kérdést, amellyel kapcsolatban saját szakmai tevékenységét kifejti.) Aztán számba vesszük a problémamegoldás kínálkozó lehetőségeit (III fejezet), kidolgozzuk a konkrét teendőket (IV. fejezet). Előbb-utóbb fölmerül bennünk az átfogóbb, hatékonyabb munkavégzés igénye, - ehhez kínál távlatokat az V. fejezet Végül, a hivatásos segítőknek számolniuk kell a munkájuk sajátosságaival összefüggő nehézségekkel is, erről szól a VI fejezet. A főszöveghez Mellékletek csatlakoznak (VII. fejezet) amelyek ugyancsak fontos gyakorlati ismeretanyagot tartalmaznak. E kiadvánnyal is tudatosítani kívántam, hogy a mentálhigiéné a fogalomértelmezés, az elmélet és a napi gyakorlat szintjein egyaránt termékeny kettősséget foglal magába. A betegségekről szóló ismeretek bővülésével a klasszikus mentálhigiéné paradigmája a védekezés, a bajok elkerülése A másik megközelítés lényege viszont nem valamely nemkívánatos állapot elkerülése, hanem az óhajtott célok kifejlesztése, a „pozitív" egészség, a lehető leginkább minőségi életviszonyok kimunkálása. A mentálhigiéné e kettős: „védekező" és „fejlesztő" stratégiái és gyakorlata kölcsönhatásban állanak egymással. A betegét gyógyító pszichiáter a közösség általános lelki kultúrája fejlődését is segíti. A diákjaival személyközpontúan foglalkozó tanár közvetve a lelki betegségek gyakoriságának csökkenéséhez is hozzájárul. Mindkét megközelítés alapvetően interdiszciplináris és közösségi jellegű, amennyiben nem hivatásos segítő, önsegítő és laikus erőforrásokra is épít. Elidegenedő, atomizálódó és globalizálódó világban a mentálhigiéné és művelői küldetést is teljesítenek Az univerzális megoldásokkal, az elidegenedéssel, a vetélkedésre épülő életstratégiákkal, az értékvilág materializálódásával szemben a sokszínűség, a személyesség, a kooperativitás, a lelkiség értékeit őrzik, védik, és támogatják. Nem kis mértékben aktivitásukon és érdekérvényesítő képességükön is múlik, hogy az emberi közösség, illetve közösségek számára mennyire lesz még élhető a küszöbön álló új évszázad, illetve évezred. Remélem hogy a kiadvány eme küldetés vállalásához is nyújt érvanyagot, muníciót. Köszönettel tartozom tanszéki munkatársaimnak, Tomcsányi Teodóra egyetemi docensnek, továbbá Bucsek Máriának, Czigány Évának, Farkas Magdolnának és Csáky P. Rogernak, hogy támogatták a Bevezetés a mentálhigiénébe stúdium megszervezését, annak irányításával megbíztak, illetve javaslataikkal segítették a stúdium programját és e kiadvány megírását. Vissza