Előszó
Jézus-társasága 1922. márc. 12-én ünnepelte rendalapítója, Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc szenttéavatásának háromszázados évfordulóját. Azt mondja az Irás: „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza." (Máté. 19, 6.) Urunknak ez az intelme elsősorban ugyan a házasfeleknek szól, de szól azért bármely más ügyre vonatkozólag is, hol két vagy több személynek egymáshoz való tartozásában az isteni Gondviselés különös intézkedése szembeszökő.
Jézus-társaságában Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc neve bizonyos tekintetben egy fogalommá olvadt egybe; ahol Loyolai sz. Ignác szóba kerül, ott rendesen Xavéri sz. Ferencet is emlegetik; valahányszor az ég különös kegyelmére van szükség, mindannyiszor sz. Ignáccal sz. Ferencet is hívják segítségül. Amint világéltökben ugyanannak az egy célnak eléréseért lelkesedtek, vállvetve közösen működtek és fáradoztak, küzdöttek és szenvedtek: úgy nyerték el boldog haláluk után több mint félszázaddal később a közös eréllyel vívott dicső harc után közösen a szenttéavatás győzelmi koronáját is.
Ennek emlékezetére készült ez a könyvecske, amely Loyolai sz. Ignác legméltóbb s vele együtt megdicsőült fiának, Xavéri sz. Ferencnek életrajzát tartalmazza.
Jóllehet ez az életrajz rövidre van szabva, azért sz. Ferenc lelki nagyságának mégis hűséges képét tárja a szives olvasó elé, valamint hősi erényeit, épp úgy azt a rendkívüli kegyeletet s tiszteletet is, mellyel neki úgyszólván az egész világ adózik.
S tényleg, nemcsak katholikusok, hanem protestánsok, zsidók, pogányok, törökök, bramánok, bonzok is, nemcsak Európában, hanem Ázsiában, Afrikában, Indiában és Japánban is áldják, magasztalják, mint nagy embert, tiszteletreméltó szentet, s valamennyi erény tökéletes példaképét.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal