Héliosz

Fülszöveg

Öt éves koromban azért akartam csillagász lenni, mert tudtam, hogy a Nappal kell foglalkoznom. Később ezt elfelejtettem, de a sors úgy hozta, hogy a legnagyobb felfedezéseim a Nappal kapcsolatban születtek. Több évtizeden át kutattam a naptevékenység eredetét. Amikor eljutottam a naptevékenység eredetének legvégső pontjára, sok évre elegendő munkát adott, hogy választ találhassak a felmerült kérdések re. A válaszok felkutatása során megváltozott a Nap természetéről alkotott elképzelésem. Azóta új fényben látom a Napot és az életet. Ebben a könyvben szeretném megosztani a Napról és az életről szerzett legfontosabb gondolataimat a földi élet minél nagyszerűbb irányba fejlődése számára.
Grandpierre Atilla

A nemzetközi szinten elismert csillagász, Grandpierre Atilla több évtizedes munkával korszakalkotó felfedezésre jutott. A felfedezés lényege, hogy a Nap nem egy merőben passzív gázgömb, hanem olyan élőlény, amely a fizikai tehetetlenséggel dacolva óriási energiákat mozgósít saját tevékenységének fenntartására. Felfedezése váratlan egyezést mutat az ősi tudással, amely szerint a Nap csodálatos szuperélőlény: Napisten, ókori nevén: Héliosz. A könyv új távlatokat nyit a Nap és az élet szeretetének és megbecsülésének történetében.
A könyv angol nyelvű kéziratát elolvasva James Lovelock, aki Gaia című világhírű könyvével megalapozta a Föld élő voltának elméletét, ezekkel a szavakkal ajánlja az olvasónak: „Ez egy ragyogó könyv, melyből a mi saját csillagunk, a Nap fényessége ragyog ránk. A komoly tudós számára alapmű a Naprendszer tudományában." Vissza