Előszó
Részlet:
A portás egy kicsit sápadt volt az orra körül, amikor kilépett a hetes számú telefonfülkéből; megkereste a sapkáját, melyet a telefonszobában a fűtőtestre tett le.
- Mi volt az? -...
Tovább
Előszó
Részlet:
A portás egy kicsit sápadt volt az orra körül, amikor kilépett a hetes számú telefonfülkéből; megkereste a sapkáját, melyet a telefonszobában a fűtőtestre tett le.
- Mi volt az? - kérdezte a kapcsolótábla mellől a telefonkezelő, fülén a hallgatóval s ujjai közt vörös és zöld dugókkal.
- Igen, hát hirtelen bevitték az asszonyt a klinikára. Nem is tudom, mit jelent ez. Ő úgy véli, hogy már megkezdődik. Hiszen nincs is még itt az ideje, Úristen! - mondta a portás.
A telefonkezelő csak félfüllel hallgatott rá, mert éppen kapcsolnia kellett.
- Csak nyugodtan, Senf úr - mondta közben. - Holnap reggelre meglesz a fia.
- Hát köszönöm szépen, hogy idehívott a telefonhoz. Igaz is, ott elől a portáspáholyban csak nem trombitálhatom szét a privát ügyeimet. A szolgálat, az szolgálat.
- Hát persze. És ha itt lesz a gyerek, átszólok, magának - mondta szórakozottan a telefonkezelő s továbbkapcsolt. A portás vette a sapkáját és lábujjhegyen távozott. Öntudatlanul tette ezt, mert a felesége vajúdik és gyermeket vár. Mikor keresztülment a folyosón, amelyre a csöndes, félig lecsavart lámpákkal világított író- és olvasószobák nyíltak, mélyet lélegzett és a hajába markolt.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal