A középkori magyar város

Előszó

E könyv címe - A középkori magyar város - azt a benyomást kelti, mintha tárgyát könnyű lenne meghatározni. Pedig a cím hosszabb kifejtést igényel, mert vitatható, meddig terjed városainkban a középkor, magyarázandó, miért magyarok, s legfőképpen, nehéz megmondani, mit értünk város alatt. A város szóban foglalt tartalmat valójában nem tudjuk kielégítően meghatározni. Nemcsak tájanként, koronkét, változik a szó jelentése, mást és mást látunk a városban attól függően is, hogy melyik tudomány szempontjai szerint vizsgáljuk. A napjaink itthoni igényeit összegező településtudományi meghatározásban például annak is szerepelnie kell, hogy a városban közműhálózat működik. A múlt kutatása során azonban el lehet tekinteni az ilyen és hasonló feltételektől, amellett tudomásul kell venni, hogy a középkorban a városi emberek azóta az emléke feledésbe merült. Ugyan melyik városunk lakosságában keltene manapság általános rémületet a hír, hogy magas állami vezető látogatása várható. Régen viszont a rangos királyi tisztviselők beszállásolása sok teherrel járt, zűrzavarokat okozott, ezért a polgárság változatos eszközökkel védekezett ellene. Egyebek között úgy, hogy mentesítő kiváltságot szerzett.
"Az anyagi és a szellemi munka legnagyobb megosztása a város és a falu különválása" - írja Marx és Engels, majd hozzáfűzik, hogy a város és a falu közti ellentét mind a mai napig végigvonul a civilizáció történetén. Ebben a hosszú-hosszú történelmi folyamatban a középkori magyar város viszonylag kis részt tett ki, mégis évszázadokig tartó, bonyolult, civilizációs jelenség volt. Mai megszokásaink, szemléletünk alapján tehát nem könnyű feladat véleményt alkotni arról, hogyan alakult városaink sorsa a 12. századtól a 16. század második feléig. Vissza