Gramm Flórián

Előszó

Részlet a könyvből:

Már az ötödik villamosra szállt. A kalauz a kocsi elején pénzt váltott egy pasasnak. Amíg visszakerül az első perronra, legalább öt perc telik el. Ezalatt elérkezik az Octogon-térről a Rákóczi-útig. Ott lelép a kocsiról, hogy megvárjon egy másikat, amelyen a Baross-utcáig zónázhat. Innét már gyalog teheti meg az utat a Boráros-térig, de egy jól választott villamoson odáig is eljuthat potyán.
Egy órával ezelőtt indult el a Széna-térről. Néha alig utazhatott néhány lépést, mert a kalauz közeledett hozzá. Le kellett ugrania. A Margit-híd előtt is ez történt. Majdnem elütötte egy teherautó. A hídon bújócskát játszott a kalauzzal. Kistermetű ember, egy kövér úr mögé surrant és a kalauz elment mellette. A kocsivezető ekkor lassított. Ellenőr szállt fel. A kalauznak aggodalmai támadtak, megváltotta-e mindenki a jegyét? Visszafordult és bizalmatlanul fürkészte az utasokat
Tekintetük összetalálkozott. Különös összevillanása volt ez a két szemnek. Gyanakodás a kalauz és az ellenségeskedésnek valami sajátságos fajtája az ő részéről. A kalauz a kötelességét akarta teljesíteni, ő pedig meg akart spórolni a potyautazással néhány garast. De most már nemcsak ezt. A becsület látszatát is, mert a kalauz - ez tette gyanakodóvá - a rövid útszakaszon a kocsi különböző helyén látta, szórakozottságot színlelve, a levegőbe bámulni. Csak annyi ideje maradt, hogy bosszankodva felkapja a fejét mintha véletlenül tovább utazott volna a kelleténél s kirohanjon az első perronra. Ott egy embert félre lökött és leugrott. Vissza