Grafikai Évkönyv 1940

Előszó

Amidőn sok nehézség leküzdése után a Grafikai Évkönyv mostani, különálló magyar kiadását útjára bocsátjuk, nem térhetünk el amaz szokástól, hogy elmondjuk az Évkönyv megszületésének történetét és beszámoljunk az ezzel kapcsolatos körülményekről.
Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy tíz év óta a romániai nyomdaipar a sorvadás szomorú sorsára van kárhoztatva s ezen tíz esztendőn keresztül sokszáz nyomdász-munkás állandó munkanélküliségre van itélve: a betűszedő nem tömöríti sorjázóba az ólombetűk millióit, a gépmester nem zár formát, nem egyenget, nem nyomtat...
Ez a tíz esztendő majdnem teljes kikapcsolódást jelent a szakkulturális életből, melyet csak nagyritkán üdít fel a szakszervezet rendezésében a fővárosi szakiskola munkáinak kiállítása.
Az erdélyi magyar nyomdászok nagy tömege régebben nemcsak egy-két szaklapot járatott, hanem évenként néhány szakkönyvvel gyarapította könyvtárát s ezeken keresztül szakmai tudását. A szakmai önképzés pedig elválaszthatatlan volt az egyéni élettől. Az a közmondás, hogy „a jó pap holtig tanul", a nyomdászokra is vonatkozik. A jó nyomdásznak is holtig kell tanulnia, ha nem akar a kor mögött maradni, mert a nyomdászművészet éppúgy ki van téve a divat szeszélyeinek, mint minden más művészet.
Ám e dekadens-korszak tíz esztendeje - telitűzdelve a megélhetés nehéz harcával - súlyos sebet ütött a szakkulturán és az egyéni önképzésen.
A jó és szép munka nem öncélúság többé. Sőt ma már a jó munkás sem kell. Pedig tudott dolog, hogy a léleknélküli, hajszolt munka nem eredményezhet mást, mint felületességet s a nyomdai anyagok időelőtti pusztulását. A nyomdaigazgatók és művezetők közönnyel fordulnak el minden ideális elgondolástól, holott éppen ők volnának hivatva támogatást nyújtani minden ilyen törekvéshez.
Ilyen légkörben nem is csodálható, ha az 1930-as Évkönyv tíz éven keresztül folytatás nélkül maradt, bár a szervezőmunkálatok a nagyszabású háromkötetes: különálló magyar, román és német nyelven készülő Grafikai Évkönyv szerkesztésére már akkor megindult.
Ha visszatekintünk a múltba és összehasonlítást teszünk a régi magyarországi Szakkör kiadásában megjelent Magyar Nyomdászok Évkönyveivel, melyeket csak egy nyelven kellett szerkeszteni és kiadni, és amelyekbe egész sereg kiváló szakíró írt tudást-gyarapító tanulmányt s kívül-belül művészi köntösbe öltöztették azokat. A mellékletek elkészítéséért pedig a legjobb hírű műintézetek versenyeztek. Tehát ha mindezeket az ideális körülményeket tekintetbe vesszük, mérhetők fel a mai nehézségek, amelyekkel nekünk meg kellett küzdeni.
Hosszú évek teltek el, míg 1938-ban a kevesebb példányszámot igénylő német kiadás megjelenhetett. A könyvek felerésze megmaradt s így az óriási ráfizetés miatt szüneteltetni kellett a többi Évkönyvek kiadását. Ekkor már tisztán állt előttünk, hogy 1940-re kell halasztani a magyar és román kötetek megjelenését a könyvnyomtatás 500 éves jubileuma alkalmára, mert nemhogy rendszeresen, de egyáltalán - ki tudja meddig - nem lehet kiadni az Évkönyvet. Így az Évkönyv tartalmát a könyvnyomtatás jubileumának megfelelőleg időszerű tanulmányokkal kibővítettük, hogy a szakcikkek mellett hű történeti ismertetések is helyet kapjanak. Vissza