Gounod: Rómeó és Júlia (dedikált példány)

Fülszöveg

A két tragikus sorsú szerelmes történetének legmaradandóbb megfogalmazása, Shakespeare műve több forrásból táplálkozik, időben és térben messzire vezethető vissza. A történet bizonyos motívumainak korábbi megjelenései, "ősei" Shakespeare drámaírói módszerének egyik lényeges sajátosságára utalnak. Az Erzsébet-kori angol drámairodalomra jellemző volt, hogy a szerzők gyakran a már többször, más műfajban feldolgozott történeteket nyersanyagként kezelve írták színpadi műveiket. Shakespeare drámáival kapcsolatban szinte minden esetben több (gyakran egy fél tucat) művet neveznek meg az irodalomtörténészek, amelyek a szerző közvetlen forrásainak tekinthetők. Így van ez a Rómeó és Júlia esetében is. Az ős-novella Salernitano Masuccio (1420-1476) műve: A sienai szerelmesek. Bár a helyszín és a nevek jelentősen eltérnek a Shakespeare-drámából ismertektől, néhány fordulatból, a történet vázából mégis a "Rómeo és Júlia" ősére ismerhetünk. Az a mű pedig, amelyből Shakespeare közvetlenül merített Arthur Brooke Romeus and Juliet című elbeszélő költeménye volt, amelynek népszerű színpadi adaptációját a drámaíró jól ismerte. Sokan vitatják a dráma keletkezésének pontos dátumát (1594 körül), annyi azonban bizonyos, hogy a Rómeó Shakespeare első pályaszakaszának művei közé tartozik. A szerelmese tragédiáját a Montaguek és a Capuletek közti gyűlölködés okozza, aminek - paradox módon - épp Rómeó és Júlia halála vet véget... Rómeó és Júlia nem gondolhatnának arra, hogy nyíltan, szüleik beleegyezését kérve, lépjenek házasságra, a viszály önmagában mégsem lenne elég erős ahhoz, hogy a történetet a tragikus végkifejlet felé sodorja. Vissza