Szülőföldem Nagyrákos I.

Fülszöveg

Szerettem Sanyi bácsit, aki 1918-ban régi református család sarjaként Nagyrákoson, a Nemes szeren álló zsuptetős, boronafalu házban látta meg a napvilágot. Évszázadok óta itt éltek ősei is, kik kisnemesek voltak. Apja, id. Qorza Sándor századunk húszas éveinek megbecsült szergazdája volt, az ő gyermeke volt az a hét-nyolc éves forma kisfiú, aki a szülői ház cserépkályhája melletti kispadon ülve minden elhangzott szót magába szívva hallgatta végig az egykori kisnemesek szergyűléseit.
Talán már ekkor megfogant benne az a gondolat, hogy szorgos élete során szerzett ismereteit, tudását megossza velünk. Régen volt szokásokról, az élet nagy eseményeiről, nem utolsó sorban szülőföldje Nagyrákos történelméről írásba is számot adjon.
Qorza Sándor kitűnő iparosember, asztalos mester volt. Nem volt magas iskolázottsága, ennek ellenére írásai letisztultak, stílusa elragadóan élvezetes, beszéde pedig múltat idézően hallgatni való volt.
"Qyerekkoromban, ha beesteledett a kicsi ablakokon... Tovább

Fülszöveg

Szerettem Sanyi bácsit, aki 1918-ban régi református család sarjaként Nagyrákoson, a Nemes szeren álló zsuptetős, boronafalu házban látta meg a napvilágot. Évszázadok óta itt éltek ősei is, kik kisnemesek voltak. Apja, id. Qorza Sándor századunk húszas éveinek megbecsült szergazdája volt, az ő gyermeke volt az a hét-nyolc éves forma kisfiú, aki a szülői ház cserépkályhája melletti kispadon ülve minden elhangzott szót magába szívva hallgatta végig az egykori kisnemesek szergyűléseit.
Talán már ekkor megfogant benne az a gondolat, hogy szorgos élete során szerzett ismereteit, tudását megossza velünk. Régen volt szokásokról, az élet nagy eseményeiről, nem utolsó sorban szülőföldje Nagyrákos történelméről írásba is számot adjon.
Qorza Sándor kitűnő iparosember, asztalos mester volt. Nem volt magas iskolázottsága, ennek ellenére írásai letisztultak, stílusa elragadóan élvezetes, beszéde pedig múltat idézően hallgatni való volt.
"Qyerekkoromban, ha beesteledett a kicsi ablakokon itt-ott szűrődött csak egy kis világosság. Rádiónak, televíziónak ekkor még hírét sem hallottuk. A hosszú téli estéken a petróleumlámpások mellett - jól emlékszem még - igen gyakori volt a gyantás fokla használata is. Mindennapos volt, hogy este, a résre nyitott sparheltajtón keresztül kiszűrődő parázsló tűz világánál beszélgettek. Éjjel, a korom sötétségbe burkolózó, süppedt zsuptetős épületek látványa szinte félelmetes volt." -vetette papírra majd tíz esztendeje.
Kéziratos műveiből a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények szerkesztői közöltek szemelvényeket. E formában jelent meg 1993-ban a "Szerelmi ajándékozások az Őrségben", majd két esztendővel később "Halottkultusz és temetési szokások az Örségben" című dolgozatai. Öt év alatt -1988 és 1992 között három "könyvet", ercdeíí fotókkal illusztrált, bekötettett, keménytáblás, géppel írott kéziratot készített nagy gonddal.
A régi, azaz az emlékezettel elérhető kor néprajzi jelenségeit rögzítő írásai hitelesek, megalapozottak. Qorza Sándor a néprajzi szakirodalomban jártas volt. Nagyrákos múltját búvárolva a levéltárakba is eljutott, ahol az ódon írásokba tekintve tudása elmélyült, gazdagodott. Közel kétszáz oldalas kéziratát több, mint száz fotó illusztrálta, melynek jórésze páratlanul értékes régiség, az eltűnő múlt hites bizonysága.
Megbecsülésünk jeleként, most halálának évfordulóján nyomtatásban adjuk közre írásait Vas Megye Néprajzi Kincsestára című sorozatunk első köteteként. Vissza