Előszó
Részlet a könyvből:
Ez a tanév is úgy kezdődött, mint a többi. Feri apja a kis szekeret megrakatta liszttel, krumplival, kukoricával, hízott lúddal és kappannal, egy szakajtókosárba sötétbarnára...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Ez a tanév is úgy kezdődött, mint a többi. Feri apja a kis szekeret megrakatta liszttel, krumplival, kukoricával, hízott lúddal és kappannal, egy szakajtókosárba sötétbarnára sült kenyeret tétetett, lehetett vagy nyolc kiló, azután odaszólt a kocsisnak:
- Vigyük be Bükkházára Daróczy tanár urékhoz!
Másnap Ferire ráadták a sötét posztóruhát, a parádés kocsis behajtott a tanyaudvarr a fényesre kefélt lovak a port kalapálva, megállottak a ház előtt, az apja megragadta őt a hóna alatt, feldobta a kocsira, maga is melléült és behajtattak a városkába. A Kossuth-utcán egy pillanatra megálltak Daróczy tanár úr háza előtt, az apja hangosan bekiáltott az udvarba, csak úgy a kocsiról, az alacsony kapu felett:
- Kezit csókolom, behoztam a kölyköt!
Daróczy tanár úr felesége nagymintájú virágos pongyolában, kesztyűs kézzel a kertben dolgozott, amikor Mayer János vidám hagja berikkantott az udvarra. Örömteljes gyorsasággal fordult meg, fekete szemi fellobbantak, hervadt arca mosolyba szélesedett, amikor az egyenes tartású, mokányképű birtokost meglátta.
- Hozta Isten magukat, kedvesek! - mondta örvendezve és a kiskapu felé indult. De Maqyer felemelte a kezét.
- Ne tessék fáradni, már megyünk is tovább! Be kell vásárolnom egyetmást a kölyöknek... Ebédig visszahozom!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal