Előszó
Részlet a könyvből:
"Ivan Akimovics Szamgin különc ember volt. Amikor feleségének második fia született, az ágya mellett ült, és így unszolta:
- Tudod mit, Vera: ritka nevet adunk neki, jó? Unom...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Ivan Akimovics Szamgin különc ember volt. Amikor feleségének második fia született, az ágya mellett ült, és így unszolta:
- Tudod mit, Vera: ritka nevet adunk neki, jó? Unom már ezt a rengeteg Ivant meg Vaszilijt... Nos?
A szülés kínjától elgyötört Vera Petrovna nem válaszolt. A férfi egy percre elgondolkodott, galambszemét az ablakra, az égre meresztette; a széltépte felhők jégzajlásra, zsombék buckáira emlékeztették. Azután kurta, vaskos ujjával a levegőt bökdösve gondterhesen sorolni kezdte a neveket:
- Hrisztofor? Kirik? Vukol? Nyikogyim?
Mindegyik nevet megsemmisítő kézmozdulattal elvetette. Miután sorra vett vagy tizenöt furcsa nevet, elégedetten kiáltott fel:
- Szamszon! Szamszon Szamgin... megvan! Nem rossz! Keresztneve a bibliai hős Sámsoné, vezetékneve pedig... nos, az én vezetéknevem sem mindennapi!
- Ne rázd az ágyat - kérte halkan a felesége.
Szamgin bocsánatot kért, megcsókolta az asszony elerőtlenedett és furcsán nehéz kezét. Mosolyogva hallgatta az őszi szél bősz süvöltését, a csecsemő panaszos sivalkodását.
- Igen, Szamszon! A népnek hősökre van szüksége. De... még gondolkodom rajta. Talán még Leonyid lesz."
Vissza