Görgey

Előszó

A nemzet szerető figyelme a Magyar Felvidék felé fordul s így megérett az Idő, hogy a magyar közönség elé lépjek a Felvidék nagy hősének, Görgey Arthur tábornoknak, ki magát hű «cipszernek» vallotta, életdrámájával. Negyven esztendőn át, amíg gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, a két Andrássy és a két Tisza életrajzán dolgoztam, mindegyre felmerült előttem Görgey Arthur zord és rejtélyes alakja, az övénél tömörebb élettragédiát a Bánk bánén, gróf Tisza Istvánén és talán gróf Teleki Lászlóén kívül nem ismer a magyar történelem. Az utolsó tíz év alatt öt Görgey-darabot írtam és téptem el. Most, úgy gondolom, e hatodik kísérlettel befejezem idevaló törekvéseimet, ami nem azt teszi, hogy más nem fog jobb Görgey-drámát írni, hanem azt, hogy tehetségem nem terjed tovább, mint e drámai költemény megszerkesztése.
Mindazok az írótársaim, akik Görgey-drámákkal kísérleteztek és azokat nekem is bemutatták, lassan rájöttek arra, hogy ennek a vállalkozásnak két rendkívüli nehézsége van. Az egyik az, hogy a legfontosabb adatok éppen Görgeyre vonatkozólag csak a legutóbbi időben kerültek nyilvánosságra. A magam részéről Görgey Istvánnak nagyszerű adatgyüjtésén kívül Pethő Sándor igen szép Görgey-könyvén át igyekeztem nemcsak a megjelent munkákat tekintetbe venni, hanem nagyemlékű barátomnak, korán elhunyt Steier Lajosnak munkái és útmutatása alapján a bécsi titkos levéltár anyagába is betekinteni, itt találva rá arra a megdöbbentő tényre, hogy azok a leghangosabbak a 48-as forradalom szereplői közül, akik Görgeyt árulással vádolták, maguk osztrák zsoldban voltak és éppen, hogy ezt leplezték, igyekeztek Görgey «árulásának» hirdetésével megtelíteni a közvéleményt. Vissza