Görgényi István festményei a Rigó gyűjteményben

Előszó

Tatabánya 20. századi történetét szemlélve alapvető ténynek és kiindulási pontnak a városfejlődés és a bányászkodás szoros összefüggését tarthatjuk. Nem csupán azzal, hogy a több településből létrehozott város kialakulását és formálódását a szénbányák működése meghatározó módon befolyásolta, lakóinak megélhetéséhez biztosította az anyagi feltételeket, hanem azzal is, ahogyan alakította az itt élők és ide települők mindennapjait az élet minden területén. Egyebek mellett lehetőséget teremtett a művelődés számos formájába történő bekapcsolódásra, így a művészetek különböző területeinek művelésére. A kor művészet- és káderpolitikai törekvéseivel összhangban jó néhány, a bányászok köréből indult fiatal számára nyűt lehetőség arra, hogy a budapesti Képzőművészeti Főiskolára kerülhessen, majd közülük többen vissza is tértek Tatabányára, és itteni működésük évtizedekig meghatározta a város művészeti életét. Innen indult - későbbi alkotói pályáját is minden bizonnyal a bányászlét és bányászsors által meghatározottan - Görgényi István, aki ugyan még az 1940-es évek elején fejezte be a főiskolát, de lényegében az 1950-es években bontakozott ki alkotói tevékenysége. A főiskoláról visszatérve ugyanis, megélhetése biztosítása érdekében előbb bányacsillésként kellett dolgoznia, de 1945 után helyzete már kedvezőbbre változott. „Görgényi szerepet vállal a művészeti közéletben, ismeretterjesztésben, rövidebb ideig a Bányász Képzőművészeti Körnek is vezetője. Hét alkalommal rendez munkáiból gyűjteményes kiállítást, gyakran szerepel városi és megyei kollektív kiállításokon. Általános iskolában kezd rajzot tanítani, egy ideig grafikusként is dolgozik." - mondta és írta róla Englerth Miklós 1985-ös emlékkiállítása alkalmával. Sajnos azonban mindezen változás ellenére nem teljesedhetett ki festői munkássága, részben, mert a kor más igénnyel lépett fel, más művészi látásmódot várt el az alkotóktól, s ennek Görgényi nem akart, nem tudott megfelelni. Részben talán alkati, habitusából eredő problémák is jellemezték működését, valamint az a Rudnay-iskolából eredeztethető szemlélet, mely miatt festészetét hagyományosnak, konzervatívnak tartották. Pedig portréi szakmailag is kiválóak, erőteljesek, akvarelljei, tájképei pedig friss látásmódról tesznek tanúbizonyságot. Az 1950-es évek politikai elvárásainak azonban történelmi és vallási témájú festményei, illetve azok szemlélete, jelképisége és a témák „komor hangulatú" megközelítése nyilvánvalóan nem felelt meg. Emiatt fokozatosan kiszorult a művészeti közéletből. Munkásságának rejtőzködő vonulatáról, az 1956-os forradalmat és szabadságharcot megörökítő, annak emléket állító képeiről pedig csak sok-sok évvel a halála után szerezhettünk tudomást, amikor 2005-ben az addig pincében tárolt hagyatékot Rigó Erik megvásárolta és fokozatosan a nyilvánosság elé tárta. Ez a mostani, a Rigó gyűjtemény egy részét bemutató album is és a hozzá kapcsolódó kiállítás egyaránt Görgényi István munkásságának teljesebb megismerését szolgálja, s egyúttal lehetővé teszi, hogy előbb-utóbb annak szakmai, művészettörténeti értékelését elvégezhessük, helyét, szerepét a város, az ország képzőművészeti múltjában kijelölhessük. Azt azonban már most is bátran megállapíthatjuk, hogy Tatabánya művészeti múltjában, képzőművészetének történetében fontos hely illeti meg Görgényi Istvánt, és művészeti hagyományaink között megőrzendő értékként tarthatjuk számon. Schmidt Csaba Tatabánya polgármestere Vissza