Előszó
Részlet a könyvből:
Levél az paraditsonyi törvényrül.
Lyó egésségöt sé hasolló lyókat kivánok, továbbá nagy öröm érte ami házunkat a kit ezönnel mögulyságolok, de hogy ne a közepin kezgyem az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Levél az paraditsonyi törvényrül.
Lyó egésségöt sé hasolló lyókat kivánok, továbbá nagy öröm érte ami házunkat a kit ezönnel mögulyságolok, de hogy ne a közepin kezgyem az szántást, hát ugy esött, hogy amint szent Imre napján az Pap Jánosék főggye felé ügyeközök, a kisbiróval mög a zesküttekkel möntem, hát látom ám, hogy az kertöm garággya mög van törve egy hejön, mög ott a tsapás az rétön igenyösen be az kertömbe, mondok ki löhet a za gazembör, mögájjunk embörök, hát láttyuk, hogy tsizmás embör járt ott, de gyakorta. Mondok mi dóga löhet akárkinek is az én kerömbe, így eszelköttünk ottan de hilyába, nem akattunk az végire.
Mondok a kisbirónak akárki, de tudom istenöm elfujatom véle az ebek nótáját.
No igy nekiharaguttam.
Este aztán kiültem a rosszabik subámba a kertbe az garád mellé, mög a kisbiró, mög a Durbints.
Hát mán majd a fenekin lyártunk az tsutorának mikor ropog az garád oszt béugrik valaki. Mögájj gazembör mondok, de mán akkor rajta lógott a sógor mög a kisbiró. Möggyútom az masinát, hát az tsizmagyia.
Mondok, nini a majszter ur. No, igy nyögdétsöl - szépön köszöntik az embört, mondok hát mi lyáratba van, hát aszondi én most mán nem beszélök, kérdözze mög a jányátul.
Hát akkor tuttam mög, hogy pitvarónyi lyárt az Martsáhon, de a nagy szöméröm miatt nem mertek néköm szólani.
Vissza