Gyúrunk, vazze? (dedikált példány)

Fülszöveg

Elment már melletted egy plázában olyan nővel, akinek kevesebb eredeti testrésze volt, mint Mick Jaggernek? Villogott már rád másfél méter távolságból százhússzal terepjárójából, hogy tűnjél a sávjából a sunyiba? Elnyomta már autórádiójának basszusa a közeledő mentő szirénáját? Megsüketültél már egy liften ágybeli kalandjaitól? Láttál már rajta kisebb tételekben másfél kiló aranyat? Ordított párizsi pincérrel, hogy miért nem tud magyarul? Letaposott hat óvodást ballagáson, hogy minél közelebbről fotózhassa az ő csemetéjét? Mondta már neked, hogy őt sohasem érinti a benzináremelés, mert mindig húszezerért tankol?
Ha igen, akkor tudod, kiről szól ez a könyv. Ő korunk hőse, ahogy a középkornak voltak a lovagok, a reneszánsznak a trubadúrok, az újkornak a felfedezők, a múlt századnak a sportolók, neki találták ki ezt az új kapitalizmust, legalábbis az elejét. Mert igaz, hogy nem tud semmit, de azt legalább jó hangosan. Viszont mindent megvehet, s ezt nem győzi hangsúlyozni. Egy biztos, ezzel a figurával évek óta alig győzünk betelni, az is meglehet, hogy a legjobban neki tetszik. Úgy tíz éve a Park Színpadon láttam Dolák-Salyékkal a Besenyő családot, a közönség dőlt a kacagástól, s ahogy körülnéztem, akkor vettem észre, hogy egy csomó besenyő ült körülöttem.
Itt az ideje, hogy megőrizd őt az unokáknak, előbb persze nevess egy jót rajta olvasva is, hozzáképzelve ismerőseid köréből, legelébb is persze Gálvölgyit. Vissza