Görbe tükör

Előszó

Máté elvtárs ma reggel 7-re bejött a szerkesztőségbe, hogy délre nyomdába adhassa a Görbe tükröt. Szobájába érve, elszörnyedve látta, mekkora a rendetlenség az asztalán. Dolgozhatom-e így? - tette fel magának a kérdést. Kemény dac támadt benne és nekifogott a rendcsinálásnak. Megválaszolatlan levelek tömegét, elvetélt cikkeket, régi újságokat, bizalmas iratokat rakott biztató kupacokba, majd szét az illetékes fiókokba, többnyire örök nyugalomra. Nyolcra elkészült a rendcsinálással.
No, semmi baj, hiszen a munkaidő tulajdonképpen csak most kezdődne - állapította meg, de érezte, hogy a belső hang is remeg egy kissé. Elolvasta a reggeli lapokat, különös figyelemmel a Népsportot, melyhez egyébként munkájának semmi köze nincs. Kilencre végzett. Dolgozni kellene - ötlött fel benne. Szigorúan, szomorúan néztek le rá a falról a munkásmozgalom nagyjairól készült nyomatok. De vajjon mit írjak e héten? Jegyzeteiben turkált, mert ha kint a világban hall valami furcsaságot, azt feljegyzi. Keresgélés közben eszébe jutott, hogy nincs cigarettája. Igy nem tud dolgozni.
Lement a trafikba, megvette, visszajött. Tíz óra. Az öngyújtója nem működött. A titkárságon a Piri benzinestartálya kimerült. Végül a nyomdászok mentették meg, azok sem benzinnel, csak egy doboz gyufával. Egy perc és vágni lehetett a füstöt nála. Valami belehasított az agyába. Nikotin - gondolta lemondóan. Kiment a folyosóra sétálni, szellőzzön az agya pár percet. Ott találkozott Tardos elvtárssal. Irsz? - kérdezte. Hát nem látod ? - felelt az. Ennyiből is megértették egymást. Kettesben sétáltak... Vissza