Fülszöveg
Péter Péter 1937. február 10-én született Vácon, azóta is itt él. Iskoláit szülővárosában, majd Budapesten végezte. Gyártástechnológus üzemmérnökként, majd szaktanárként dolgozott. Tizennégyéves korától ír verseket. Az Ifjúsági Magazin, Pest Megyei Hírlap, Váci Napló, Verőcei Tükör, Váci Polgár, CÉH, Napút, Magyar Napló közölték korábban írásait. Az utóbbi időben a Kelet Felől, Muravidék, Magyar Múzsa című folyóiratok adnak gyakran helyet költeményeinek. Szerepel a Dunakanyar költészete című antológiában (2005), valamint az Arcok és énekek országos költői antológiasorozat köteteiben. Megjelent huszonhárom versesfüzete is.
A költő vallja önmagáról és alkotásairól: „Azokat a pillanatokat szeretném megtalálni, megragadni, szavakkal maradandóvá tenni -megfestve tarka képekké -, amelyek apró ecsetvonásaiban ott bújnak meg jelenünk ünnepei, hétköznapjai, a ma emberének minden bánata, öröme és problémája, az ember elért sikerei és csalódásai, elfoglalt helye a világban, a társadalomban,...
Tovább
Fülszöveg
Péter Péter 1937. február 10-én született Vácon, azóta is itt él. Iskoláit szülővárosában, majd Budapesten végezte. Gyártástechnológus üzemmérnökként, majd szaktanárként dolgozott. Tizennégyéves korától ír verseket. Az Ifjúsági Magazin, Pest Megyei Hírlap, Váci Napló, Verőcei Tükör, Váci Polgár, CÉH, Napút, Magyar Napló közölték korábban írásait. Az utóbbi időben a Kelet Felől, Muravidék, Magyar Múzsa című folyóiratok adnak gyakran helyet költeményeinek. Szerepel a Dunakanyar költészete című antológiában (2005), valamint az Arcok és énekek országos költői antológiasorozat köteteiben. Megjelent huszonhárom versesfüzete is.
A költő vallja önmagáról és alkotásairól: „Azokat a pillanatokat szeretném megtalálni, megragadni, szavakkal maradandóvá tenni -megfestve tarka képekké -, amelyek apró ecsetvonásaiban ott bújnak meg jelenünk ünnepei, hétköznapjai, a ma emberének minden bánata, öröme és problémája, az ember elért sikerei és csalódásai, elfoglalt helye a világban, a társadalomban, a természetben. Szeretném ezeket a költeményfestményeket felajánlani a most élő embereknek és az utókornak. Azoknak, akik szeretik a szépet, a jót, az igazságot, akik megvetik az igazságtalanságot. Az sem fontos, hogy ezeket a képeket ki „festette", csak az, hogy a színekben feloldott üzenetek tolmácsolni tudják, amit alkotójuk kíván közölni a világgal. Remélem, valóra válik álmom, hogy hozzá tudtam járulni legalább egy szerény téglányival az emberiség kulturális építményéhez". Tisztességes emberi és költői szándéka lassan-lassan a sikert is meghozza az alkotónak. A Magyar Kultúra Napján - 2011-ben -megkapta a „Vác Város Művészeti Díja" kitüntetést. Ez az elismerés is azt bizonyítja, hogy a szűkebb és tágabb környezet egyre jobban felfigyel Péter Péter irodalmi és művészeti tevékenységére. Használni szeretne, nem tündökölni
Használni: a sorsköltészet és a humor eszközeivel egyaránt, hogy tükröt tarthassunk önmagunk elé
Vissza