Gondoskodás a macskáról

Fülszöveg

A macska az egyik legelterjedtebb és egyben legkevésbé ismert háziállat. Mindenütt megtalálható, falun, a városi bérházak pincéiben, gyárak és intézmények udvarán. A legtöbbje elvadult, kóbor állat, amely szabadon, magára hagyva szaporodik. Vadászati adatok szerint évente átlagosan hatvanezer macskát lőnek ki a vadászok. Szomorú tény, hogy nagyjából azonos számú kutya kerül hasonló szánalmas sorsra. A kilövést állategészségügyi illetve közegészségügyi előírások követelik a veszettség terjesztésének megelőzése érdekében. Joggal feltételezhető, hogy a vadászoknak sem öröm a kóbor állatok ilyen tömegének elpusztítása. A felelősség a macskatartók és kutyatartók vállán nyugszik azért, hogy csak olyan kölykök jöjjenek a világra, amelyek gazdára és végleges otthonra találnak.
A kedvtelésből tartott állatok esetében, így a macskáéban is, a tulajdonos legtöbbször nem szakember, hanem olyan valaki, aki a természet iránti vonzalmát kívánja kielégíteni kedvence segítségével. Ezért gyakran követi el azt a hibát, amit az állattenyésztő szakember soha, szentimentális okokból engedi kedvencét szaporodni, mondván: "ez a természet rendje".
Ez így igaz a vadonban, ahol számos tényező - a táplálék mennyisége, a vadászterület nagysága, a ragadozók száma stb. - szabályozza egy faj populációjának méretét. A háziasítás lényege az, hogy az ember táplálékot nyújt az állatnak, ennek fejében viszont beavatkozik: irányítja és ellenőrzi a szaporulatot, kiválogatja a legmegfelelőbb párokat és főképp gondoskodik az utódokról. Az állattenyésztésben a gazdasági hasznot éppen az utódoktól várják, míg a kedvtelésből tartott (a továbbiakban a rövidség kedvéért "kedvenc") állatoknál az utód általában kellemetlen, nem várt következmény.
Az volna az ideális állapot, ha minden macskának gazdája lenne és csak az igazán értékes tenyészállatok szaporodnának a felvevőpiac igénye szerinti számban, éppen úgy, mint más, gazdasági hasznot hozó háziasított állat esetében. Ehhez első lépésként még nem remélhetünk többet, mint annak tudatosítását, hogy kóbor macskák hallatlanul magas számáért az ember a felelős. Ha mindenki természetellenesnek és szomorúnak érezné a gazdátlan macska látványát, ha azokat, akik macskájukat felelőtlenül szaporodni hagyják társadalmi megvetés sújtaná, talán gyorsabban foglalná el ez a vonzó és büszke állat az őt megillető, megbecsült helyét háziállataink között.
E könyv elsősorban a macskatartóknak szól. Rajtuk is múlik milyen jövő elé néz a macska hazánkban. A macskával kapcsolatos babonák, tévhitek még erősen élnek a köztudatban, oka ennek a vonatkozó szakirodalom hiánya is. Mindössze két magyarnyelvű, ma már nem kapható könyv jelent meg a macskáról.
A könyv megírására az a remélhetően nem szerénytelennek tűnő vágy vezetett, hogy a szakszerű gondozást segítő ismeretek közreadásával segítséget nyújtsak a macskatartóknak és elősegítsem egy olyan, helyesebb szemlélet uralkodóvá válását, amely a macskát közelebb hozza az emberhez. Életmódjának, igényeinek, táplálkozásának, ápolásának és betegségeinek ismerete emeli a biológiai kultúrát és segíthet eloszlatni a téves képzeteket és hiedelmeket vele kapcsolatban.
László Erika Vissza