Előszó
Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen céllal és milyen eredménnyel lehet hasznosítani az általános iskolai tanulók történeti gondolkodásának fejlesztésére, az "esszét, mint tudományos...
Tovább
Előszó
Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen céllal és milyen eredménnyel lehet hasznosítani az általános iskolai tanulók történeti gondolkodásának fejlesztésére, az "esszét, mint tudományos műfajt."
Az elmúlt években egyre nagyobb tért hódított, és sok kárt okozott a történelemtanításban a feladatlapok íratása. Kollégáink szeretik, mert ugy vélik, hogy a feladatlap segítheti a számonkérést, a jegyek szerzését,ellenőrizni lehet vele a gyerekek tényismeretét, kronológiai és topográfiai tudását. A károk hamar megmutatkoztak. Az egyoldalú írásbeli un., "tesztelés", feladatlapok használata háttérbe szorította azoknak a képességeknek a fejlesztését, amelyek nélkülözhetetlenek a tanulók személyiségének fejlesztéséhez, mint pl. az empathikus toleráns gondolkodás, a bizonyítás, cáfolás ítéletalkotás képessége, az érvelés kultúrája, a vitakultúra. A feladatlapok egyoldalú használata mechanikussá teheti a gyermekek gondolkodását, a történelmet mintegy tárgyi, tényhalmazzá téve, veszélyeztethet a kreatív gondolkodás, önálló, kezdeményező emberi magatartás kialakulását. Az utóbbiak fontosságára az európai kultuszminiszterek 1989. isztambuli konferenciájának állásfoglalása is felhivta a figyelmet, amely kiemeli, hogy az oktatásban "kritikus gondolkodásra, a problémamegoldásra, a csoportmunkára, az itéletformálására, a kommunikációra, az ismeretek és képességek állandó megújítására kell a hangsúlyt helyezni." A túlméretezett tananyagból eredő állandó időhiány az órákon szinte kikényszeríti a feladatlapok használatát, a jegyszerzés és a tanulók ellenőrzése miatt. Ennek az ,eredménye' aztán, hogy megállapíthattuk, hogy a gyerekek beszédkultúrája, írásbeli kifejező képessége, asszociációs gondolkodása az átlagnál gyengébb.
Vissza