Gondolatok Prokop Péter képei előtt

Előszó

Ötéves gyerek hasal egy kalocsai szabómester műhelyében és a padlón azokra a papírokra rajzol, amelyekre a szabász apának már nincs szüksége. A rajzoló az 1919-ben született Prokop Péter, a család ötödik gyermeke A fölnőtt kort csak hárman érték meg. Bátyja az 1960-as évek közepén halt meg, nénje 1979-ben Kisgyerek korában egy javasasszony megjövendölte, hogy világhírű ember lesz, amit a család két okból sem méltatott figyelemre. Egyrészt mert nem hittek a jóslatokban, másrészt a kis Péter elég vézna gyermek volt, félénk és magának való. Különben is, ha a szülőknek jósolnak gyerekük felől, csak hizelgőt hasznos jósolni. Mikor elérkezett az iskolábajárás ideje, apjának kellett a közeli iskolába elkísérnie egészen karácsonyig. Neki már csak az utolsó padban jutott hely, amit akkoriban a szamarak padjának neveztek. De tanítója csakhamar előre parancsolta, mert észrevette, hogy a kis Prokop milyen ügyesen vési a palavesszővel a betűket. (Az akkori elemi iskola ma: Viski-múzeum). Már az elemiben is kitűnően rajzolt. Jó tanítója oltotta bele a rajz iránti szeretetet, s annyira értékelte, hogy idős korára is megőrizte egykori tanítványa rajzait. A gimnáziumban szintén kitűnő rajztanár, Horváth Géza mellett képezte magát, aki vele rajzoltatta az iskolai ünnepségek plakátjait, az évvégi rajzbemutatókon ő szerepelt a legtöbb képpel. Ezek egyrésze a kalocsai városi gyűjteményben saját kezűleg bekötve látható. A művészi rajzra tanította, s diákjának, mint jeles rajzolónak, nem kellett a különóra díjat fizetnie. Később Horváth segítette a főiskolára is. Pedig közben a gimnázium 4. osztálya után abbahagyta a „művészi rajzot". A gimnázium 7.-8. osztályát már mint a kalocsai egyházmegye szeminaristája végezte cl. Érettségi után ugyanott további őt évig tanult a hittudományi főiskolán, s 1942-ben helyezték ki Dunapatajra újmisésként. 7.-8. gimnazista korában mint szeminarista, csak nyaranta hódolhatott művészi hajlamának. Ezidőből való vízfestményei, valamint első olajképe 1936-ból - amely egy elrozsdásodott; pléh Krisztus fölújítása saját maga gyártotta olajfestékekkel - nővére hagyatékából kerültek a kalocsai városi gyűjteménybe. 1937-ben a kalocsai r. kath. papképző intézet növendéke. Itt kötött barátságot tanárával, Belon Gellérttel, akinek szemében nem okozott szálkát, hogy növendéke művészi álmokat dédelget magában. Benne megértő támogatóra talált szemináriumi éveiben éppúgy, mint később is, amikor az ő szava döntő súllyal esett közbe római tanulmányainak megvalósulásában. Vissza