Előszó
Gyakran megtörténik velem, hogy írásközben új gondolatok vetődnek fel érzéseim mélyéből, amelyek semmiféle összefüggésben nincsenek az írásommal. Figyelmemet bizonyos új benyomások zökkentik ki a...
Tovább
Előszó
Gyakran megtörténik velem, hogy írásközben új gondolatok vetődnek fel érzéseim mélyéből, amelyek semmiféle összefüggésben nincsenek az írásommal. Figyelmemet bizonyos új benyomások zökkentik ki a helyes irányból. Úgy tekintem ezeket, mint találmányokat, amelyeket föl kell emelni a földről, ha véletlenül belebotlunk és hogyha csakugyan érdemes értük lehajolni.
Ez a könyv is ilyen talált dolgoknak a gyűjteménye. Van közöttük értékesebb és értéktelenebb. Rábízom az időre, hogy rostálja ki.
Irásaim közben sokszor tapasztaltam, hogy ezek se véletlen és céltalan eszmetöredékek, mert nagyon sokszor kiegészítik egyes bevégzetlen gondolataimat. Alkalmas helyeken tehát beleszőttem ezeket is a könyveimbe. -
Ezen könyveimet fölajánlom a szenvedők vigasztalására, a csüggedők felemelésére, az igazságot szomjuhozók megenyhítésére. Hitet, reményt, szeretetet kívánnék nyújtani a reményteleneknek, segélyt az elhagyottaknak, felüdülést és új erőt az élet koldusainak, akik a csalódásokban már letörtek és a küzdelmekben kimerültek. - Hiszem, hogy akik hitre kész jóakarattal merülnek el könyveimben, meg fogják találni mindazt a megnyugvást, amelyet hiába keresünk a rideg értelmi elméletek szürkeségeiben. Szeretném, ha mindnyájan olyan testvéri szeretettel fogadnátok, mint amilyennel én ezeket nyújtom. Könyveim jórésze hazátlanságom fájdalmának lehullott gyümölcsei, egy megalázásokban megtisztult léleknek a sugalmaztatása. Lapjaikat könnyek mosták tisztára és - Isten dicsőségét nézve - bármilyen gyarlók legyenek is, él bennem az a hiterős reménység, hogy ezen a szomorú földön minden jóakaratú, öntudatos lélek megtalálhatja könyveimben az Istenhez vezető Utat, Aki egyúttal Igazság és Élet!
HOCK JÁNOS
Vissza