Gondolatok a magyar ácsolt szekrényeken látható jelek értelmezéséről

Előszó

Részlet:
Makoldi Sándor:
Gondolatok a magyar ácsolt szekrényeken látható jelek értelmezéséről
Bevezető
Napjainkig gyönyörű példányait találhatjuk kamrák mélyén annak a szekrény nevű ládatipusnak, amelynek története az ókori kultúrákig (K. Csilléry K., 1951) és a keleti nomád népek útján (Lükő G., 1975) mától a ferganai ásatásokig követhető. (Ermitázs, Leningrád) Az időszámításunk előtti évezredek régészeti anyagában koporsóként kerül elő, de recens "szekrény", "szökröny" elnevezése mai formáját is arra az időre utalja vissza, amikor a házban a fűrészelt technikájú asztalosbútor, a mai értelmű szekrény még meg nem jelent. A tároló funkciót - a nehézkes vályúláda mellett - e praktikus, ácsolással készült tipus jó hatásfokkal elégítette ki, akár koporsóként emberi tetemet, akár kelengyésként a menyasszony hozományát, akár gabonásként a ház élelmét foglalta magába. Alapvető szerkezete évezredek alatt sem változott: négy sarokpillér - lábba, nútokba csúsztatható oldal-, és fenékdeszkáit facsapok rögzítik, s még tetejének praktikus funkciókkal nem magyarázható csúcsos, háztető alakú formája is megmaradt - mint az egyiptomi, krétai előképek mutatják. S bár szerkezetét az ősi ácstechnika praktikussága határozza meg, egységet mutat a legnagyobb léptékű zsilipeltfalú gerendaház és csűr építésétől, a viszonylag nagy méretű gabonásládákon át, a legkisebb eleségesládáig (és az ácsolt bölcső, ágy, polc stb. bútorokig); a kelengyés, ácsolt szekrényen "többnyire még egész sor olyan hagyományosan alkalmazott elem van, amit a szerkezet egyáltalán nem indokol. Ilyen a háztetőalakú vagy domborodó tető, az oldalorom felső pereme két szélén levő szarv, vagy kisebb felmagasodás és a kivágás a láb alsó részének belső oldalán. Mindezeknek a ma már értelmetlennek látszó elemeknek egykor reális tartalmuk volt: a ládák használati vagy valláséleti szerepével függtek össze." (K. Csilléry K. 1951). Az ácsmódra fejszével hasgatott, bárdolt és vonókéssel egyenként simított deszkákból összeépített ládák készítését az idézett tanulmány részletesen ismerteti, de ezek alapján az előbbi formai elemekre, mint az ácsolt szekrényekhez tipikusan kapcsolódó díszítésmódra sincs magyarázat, csak akkor, ha a tárgy használatának tartalmi kérdéseit is felvetjük.
A használati szokások vizsgálata e tárgytípus kapcsán viszont kikerülhetetlenné teszi a történeti vizsgálatot, ha röviden is. "Magyar elődeinktől a honfoglalás előtti vándorlások korából mutathatók ki az első bútorok" (K. Csilléry K., 1972.19.) - írja K. Csilééry, ide értve a török eredetű szóval "koporsó"-nak nevezett ládát. Felvetődik a kérdés, hogy e név a fatörzsből mélyített vályúládát, vagy az ácsolt ládát fedhette-e inkább - ugyanis technikailag mindkettő lehetséges. Az "ács" szavunk őstörök eredetű. Az ősmagyarok pedig, főleg vándorlásaik alatt, a lovasnépek tipikus félnomád életét élték, céljaiknak, s a gyors szállításnak a könnyen szétszedhető nagy tárolóterű és a vályúládánál jóval könnyebb ácsolt láda felelhetett meg. A sivatagokban, sztyeppéken vándorló állattenyésztő népeknél ma is látni pl. tevehátra kétoldalt felkötött, lécvázas szerkezetű ládákat. (National Geographic, November 1973. 645., Türkmének /1. ábra/). Talán a felkötést segítették az előbbiekben fölöslegesnek nyilvánított kiálló szarvak és lábbevágások, amelyek különösen a középkorból megmaradt, legkorábbi példányokon feltünőek. /Lásd a Néprajzi Múzeum XIV. sz-i morgondai ácsolt ládáját (K. Csilléry K. 1972. 1. ábra, itt 3. ábra)/. A háztatő alakú tetőt pedig éppen a magyarok nevezik "nyeregtetőnek" /a házakon és a ládákon egyaránt/, míg a csehek, lengyelek pl. szarkofágtetőnek tisztelik. Igaz, az i.e. II. évezredből már maradt ránk hasonló formájú terrakotta szarkofág Krétáról pl., s a későbbi egyiptomi és görög szarkofágoknak is ilyen tetőformája volt /ha nem is ácsolt szerkezettel/ - ezek pedig a halottak házai voltak. Vissza