Gondolatmonológok

Előszó

Negyvenötödik színházi évad, kimondani is sok. Mennyi próba, mennyi előadás, mennyi premier! Mennyi siker, mennyi bukás! Mennyi öröm, mennyi bánat, izgalom, sikertelenség. Jó és rossz kritikák. Forró és langyos színházi esték, előadások. Elismerések, kitüntetések, sérelmek. Bizakodás, fáradtság, betegség, halálok, partnerek elvesztése. Sok ezer boldog óra, sok száz előadás. Szakadatlan szövegtanulás, állandó izgalom, félelem, öröm és bánat. Siker, kudarc. Mámorító tapsvihar és megélt, megérdemelt, feszült csöndek a nézőtéren. A színpad, az öltözők jellegzetes illata. Vágyak, vágyódások, szerelmek, fiatalság. Karriervágy. El- és átszerződések. Szabadúszás, vidék és végre a vágyott Budapest. Tehetségesek és tehetségtelenek. Rendezés. Viszony a rendezőkhöz, partnerekhez. Vonzások és taszítások. Sikerek, kudarcok hatása. Megmaradt csodás pillanatok és örökös hiányérzetek. Örök szerelem, se vele, se nélküle. Öregedés. A lámpaláz és átalakulása félelem nélküli figyelemmé. Millió kimondhatatlan érzés és gondolat. Örökös izgalom, szenvedélyes függőség a színháztól, az előadástól, sóvárgás a taps iránt. A kollégák érintése, az írott szó megértése, átformálása, közvetítése. A saját örömök, fájdalmak felhasználása a megformálandó szerepben. Azonosulás a szereppel, jóval és gonosszal egyaránt. És még millió megfogalmazhatatlan érzés és gondolat. Sírig tartó szerelmem: SZÍNHÁZ. Vissza