Gond 33.

Előszó

Azzal kezdtem néhány nevezetes filozófiai elgondolás értelmezését ebben a könyvben,* hogy általános formában igyekeztem előtérbe állítani lehetőségfeltételük kérdéskörét. Ezért mielőtt bemutattam volna, miként írhatók le ezek az elgondolások megbizonyosodási eljárásokként, a Bevezetésben megpróbáltam érzékeltetni, legalább néhány reprezentatív kísérlet felvázolása erejéig, hogy milyen kritikai perspektívákban bizonyult lehetségesnek a bizonyosság filozófiai megközelítése a modern gondolkodástörténetben. A kifejtés rendjének indokaival az olvasó azóta nyilván már tisztában van, megértve (ha nem is okvetlenül méltányolva) a szerző igyekezetét, hogy egyes filozófiai elképzeléseket, amelyeket a filozófiatörténet többnyire etikai, esetenként ontológiai kérdésekként kezel, visszavezessen egy eredendőbb kérdésességre, a megbizonyosodás inkább tudáselméleti, mintsem morális dilemmákat hordozó problémájára, és ezt a kiindulópontot tegye a különféle eljárások interpretációjának alapjává. Most, amikor ezen eljárások együttes megközelítésére és értelmezésére vállalkozom, hasonlóképpen szükségét látom, hogy a vizsgálódás ismét bizonyos tudáselméleti megfontolásokkal vegye kezdetét, amelyek - megint csak általános módon - egy másfajta vonatkoztatási teret igyekeznek kijelölni a későbbi konkrétabb fejtegetésekhez.
Ennek az újabb bevezetésnek a keretében nem a bizonyosságszerzés kritikai távlatokban felvetődő dilemmáit exponálom, hanem a filozófiai megalapozás hiányának néhány modern kori és igen speciális változatát. Azokat, amelyek a kritikai reflexiót fenntartva, az ontológiai bizonyosságok hiányának, sőt elvi lehetetlenségének tudatában próbáltak számolni valamivel, ami abszolút.
* A jelen írás egy közeljövőben megjelenő könyv zárófejezete, amely az etikai relevanciájú formális eljárások kérdésével foglalkozik Szókratész, Kant és Nietzsche filozófiájában. Vissza