Gönc - Műemlékek

Fülszöveg

A honfoglalás előtt Gönc területe lakatlan volt, hogy azt megelőzően lakták-e, máig is vitatott. Találtak ugyan Gönc környékén részint kő-, részint bronzkori leleteket, de ezekről a régésztudomány nem értesült, vagy nincsenek hivatalosan feldolgozva.
A honfoglaláskor birtokba vett terület határa Gönc alatt húzódott, a kabaroknak az a nemzetsége, mely a Hernád völgyét elfoglalta, nem érte el településünk területét. Beleesett tehát az ún. gyepűbe, mely mindinkább kitolódott északra Kassáig, majd Sáros megyébe. Ez részben a magyaroknak, részben az Árpád-házi királyok alatt a XI-XII. században betelepült német telepeseknek köszönhető. Ez utóbbiak az egykori okmányokban a "királynő németjei" néven szerepelnek. Tíz községet alapítottak, közöttük van Kassa és Gönc is. Az alapítók között volt egy Konrád, németül Kuncz nevű is, valószínűleg ő volt a névadója a mai Göncnek. Többféleképpen emlegetik az iratok e települést: Kunczeldorf, magyarul Konrádfalva, vagy Gunch, Guncz, Gunczy, Gvncz, Gench, Cencz. Ezek a telepesek értettek a földműveléshez, különféle iparokhoz, jámbor és vallásos nép lévén templomot építettek a hazájukban dívó és szokásos kezdődő gótikus stílusban, melynek nyomai érezhetők a mai r. k. templom szentélyénél. Gönc német jellegét megőrzi az egész középkoron át, magyarosodása a török előnyomulásával és a reformációval kezdődik.
Amidőn a török hadak elől a magyarság mindinkább északra húzódott, és amikor Gönc is megtelik a török hadak elől menekülő, és itt úgy látszik, letelepülő "magyar vallású" kálvinista nemes és jobbágy magyarokkal, csak akkor kezd a német elem lassanként tért veszíteni, háttérbe szorulni és elmagyarosodni.
A tatárjárás pusztításairól nincsenek adatok, tanulságai nyomán épülhetett az Aba nemzetségbeli Amadék bőkezűségéből a gönci vár, melyet az építtető nyomán Amadé-vár néven emlegetnek. Vissza