Emlékeim egy letűnt világról (dedikált példány)

Fülszöveg

Gömöry János az idén töltötte be 95. életévét. Pedagógiai és közéleti munkásságának kezdete a múlt századra nyúlik vissza. Apja egy Dessewffy gróf tiszttartója volt, de korán elhalt. Édesanyja öt gyerekkel maradt özvegyen. Számtalan mű ábrázolja a szegény diákot, a szegény diák tanárrá vergődését a magyar irodalomban. Gömöry János mégis újat mond e sorsról az olvasónak. Szinte visszavarázsolja a nyíregyházi, eperjesi diákvilágot, majd a németországi Greifswaldban eltöltött egyetemi éveket. A jóízű mosolyra fakasztó, humoros diákcsínyek mellett kritikusan értékeli az uralkodó osztálynak az iskolákban is tért hódító, végzetesen ostoba nemzetiségi politikáját, a bornírt porosz párbajmániát, az egyesületek lélektipróan buta "bajtársi" szellemiségét.
A fiatal tanár az eperjesi kollégiumban kezdi meg a tanítást. A városka és környéke - mint máshol is, ahol nemzetiségek éltek -a z erőszakos és kérlelhetetlen magyarosítás terhét szenvedte. Gömöry János rokonszenves egyéniségével, tudásával hamarosan megnyeri tanártársai bizalmát, s kezdeményezője, végrehajtója lesz számos olyan akciónak, amely "megállj"-t parancsol az úri dölyfnek.
A csehszlovákiai első köztársaság éveiben - megváltozott körülmények között - Gömöry János újra ott volt mindenütt, ahol a haladást szolgálták. Nagy tapasztalattal, derűs egyéniségével számos, már kátyúba jutott ügyet sikerült egyenesbe hoznia. A fasiszta Horthy-Szálasi években sem tagadta meg humanista önmagát. Magyarországra való áttelepülése után az egyik kis dunántúli falu művelődésének szenteli idejét, erejét. Végigtekintve életét, így összegezi tapasztalatait:
"Itt érdemes a jövőért kicsinynek, nagynak, a nép vezérének és egyszerű munkásnak küzdeni, fáradni, verejtéke hullásával dolgozni." Vissza