Gömörszőlős

Előszó

részlet
Görömszőlős... Szépen hangzó név. Eszünkbe juttatja egykori nagy megyénket, melynek nevét országhatárunkon belül már csak ez az egy község őrzi. Aki a Putnok-Aggtelek útvonalon haladva Kelmérnél letér a Görömszőlősre vezető 2 km-es bekötőútra, emlékezetes élmények részesévé válhat. Ide csak ez az egy út vezet, s innen már nincs kiépített út tovább. Itt a "világ végén" vagyunk, mondták sokáig az ide betérők. Gyalogosan folytathatjuk utunkat tovább Aggtelek felé, hiszen az országos "kék túra" útvonala a falun halad keresztül. Ez a dombok közé zárt határ menti kis falu - talán éppen mert a "világ végén" van, az "Isten háta megett", sok látnivalót nyújt az idelátogatóknak.
Mi is az, ami a vendégek csodálatát kiválthatja? Először is a község szép fekvése. Szelíd lankák a határban, keskeny parcellákra szabdalva. A falura körben ráhajtó domboldalak, amelyek ölelik, óvják, őrzik Gömörszőlőst és lakóit. A patakvölgybe meghúzódó házak sora, amelyek helyenként felkúsznak a domboldalra is. Nem sorban, hanem szabálytalan rend szerint, ahogy ahogy azt a domborzat lehetővé tette. Ez a sajátos, látszólag rendszer nélküli építkezés adja meg a falu jellegzetes képét. A célszerűség diktálta szabálytalan rendszerben épített gazdasági épületek együttese, kamrák, színek, ólak és a - ma még majd minden portán megtalálható-hatalmas, ősi technikával ácsolt csűrök sajátos hangulatot adnak a falunak. No, és a régi lakóházak. Tornácoszlopaik sora, fehérre meszelt falaik a napsütésben már messziről hívogatják a látogatót. Az erdőbe, mezőbe felfutó nagy kertek, tele hajlott ágú öreg gyümölcsfákkal. Az árnyas patakvölgy dús növényzete, rejtett ösvényei mind sétára hívogatók. Itt minden arányos, emberléptékű. Itt csend van, jóleső csend. Vissza