Gombaválogató 11.

Előszó

A Gombaválogató 11. kötetének célja kettős: Az első: Egymás mellett bemutatni azokat a vadon termő gombafajokat, melyek a 107/2011. (XI.10.) VM rendelet szerint étkezési célra forgalomba hozhatók. Azaz árusíthatók minden olyan árusítóhelyen, amelyek az előírt feltételeknek megfelelnek. Ezeknek a gombafajoknak a száma jelenleg 62. Ez a szám a jövőben bizonyára emelkedni fog, hiszen sokkal több értékes, jóízű ehető gomba terem hazánkban, melyek olykor nagy tömegben gyűjthetők és hasznosíthatók lennének, ha erre jogszabály születne. Az árusítható gombák között ma még nincs olyan, mint a sziki csiperke (Agaricus bernardii) vagy a réti nyirokgomba (Hygrocybe pratensis). A listából szintén kihagyták az ízletes tőkegombát (Kuehneromyces mutabilis), mely olyan értékes faj, hogy már üzemi termesztésének megvalósítását is kutatják. Ezért néhány fajt (pl. sárga gerebengombát [Hydnum repandum]), melyeket ma még rendeletileg nem árusíthatnak, szintén bemutatunk itt, miként a fontosabb termesztett fajokat is.
Néhány faj veszélyeztetettségére is felhívjuk a figyelmet, mert bár árusíthatók, mértéktelen gyűjtésük észrevehető gyérülésüket fokozza, mint pl. az erestönkű laska (Pleurotus cornucopiae) esetében. A bemutatott fajok néhány kivétellel már szerepelnek a Gombaválogató sorozat tíz kötetének valamelyikében. Ezért itteni leírásuk végén utalunk a kötetszámra és annak azon oldalára, ahol a faj részletes mikológiái jellemzé- se megtalálható. Hiszen ebben a kötetben - többnyire új képpel - elsősorban a gombafaj felhasználhatóságával, minősítésével, árusításával foglalkozunk. Tehát elsődlegesek a kereskedelmi, konyhatechnikai szempontok, és csak az ezekhez szorosan fűződő mikológiái, termőhelyi jellemzőket ismételjük vagy részletezzük.
A faj magyar nevét úgy írtuk le, ahogyan az a rendeletben szerepel, még akkor is, ha az nem azonos a faj tudományosan érvényes magyar nevével, melyet ilyen esetben másodikként adunk meg. Minden faj tudományos nevét viszont az újabb tudományos eredményeket tartalmazó nemzetközi szakirodalom alapján írtuk le. Természetesen nem hagytuk el a rendeletben található tudományos neveket sem, hiszen régebbi (külföldi) gombász könyvekben esetleg csak annak alapján azonosíthatók a fajok.
Bízunk abban, hogy ez a kötet képes segíteni a gombaszakellenőrök nehéz és felelősségteljes munkáját. De a gombakedvelőknek, a gombagyüjtőknek is tájékoztatást nyújt abban, hogy erdőben vagy mezőn csak olyan gomba kerüljön kosarukba és úgy, hogy az értékes áruként, változatos gombakínálatként kerüljön a piacra és majd az asztalra. A kötet második részében a gombavilág kifogyhatatlannak tűnő változatosságából mutatunk be újabb 73 fajt. Ezzel kb. 1510-1520 faj képe és leírása áll az érdeklődők rendelkezésére. A szám bizonytalansága abból adódik, hogy ilyen nagyszámú faj esetében előfordul, hogy néhány faj biztos faji különállásán a külföldi szakirodalomban vita folyik. A pöfeteg jellegű fajok bemutatása a kalapos gombák között - eltérően az előző kötetek faji sorrendjétől - mutatja azokat az óriási rendszertani változásokat, melyeket a legújabb molekuláris szintű vizsgálatok hoztak. Ezek eredményeképpen - többek között - a pöfetegfélék legtöbbjét a kalapos gombák közvetlen rokonságába vonták.
A bemutatott fajok többsége a nagygombák javasolt Vörös Listájában szerepel, de a tudományosan indokolhatatlanul alacsony számú védett gombák köréből még hiányzik. Remélni kell, hogy a jogalkotás elfogadja a mikológusok véleményét, és a magyarországi védett gombák listája a valóságnak megfelelő tartalmú lesz. A faj védelme nem lehetséges a faj ismerete nélkül. Ezért mutatjuk be e gombákat, melyek többsége hazánk néhány vidékén nem is ritka. Vissza