Előszó
Részlet a könyvből:
"Nem értette, mi történt vele és körülötte. Ha nem hatéves srác, hanem idősebb, esetleg már felnőtt, akkor sem értette volna jobban. A sezlonon feküdt, azaz éppen már kezdett...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Nem értette, mi történt vele és körülötte. Ha nem hatéves srác, hanem idősebb, esetleg már felnőtt, akkor sem értette volna jobban. A sezlonon feküdt, azaz éppen már kezdett feltápászkodni, malterpor terjengett a levegőben, imbolygó gyertyafény közeledett feléje anyja kezében, anyja haja hófehér volt, de nem a szuperstressz hatására, hanem a malterportól, enyhe gázszagot is érzett, szikrákat látott az előszoba felől. Hogy kerültek tégladarabok és vakolattörmelék a puha plédre, amivel be volt takarva? Már ült, két karjával támaszkodott, különös, hogy nem rémült meg, csak csodálkozott. Minden oka megvolt rá. Merthogy élt. Annak ellenére, hogy az előszobába és a fürdőszobába két, egyenként száz kilós szovjet repülőbomba csapódott be, ripityára zúzva a közfalakat, mosdót, kádat, meg mindent. Csak őt nem, csak anyját nem. Néhány héttel korábban amerikai Liberátorok nagy magasságokból érkező monoton morgása jelezte: lassan, de bizonyosan és megállíthatatlanul közeledik valami szörnyűséges veszedelem a város felé. A Gellérthegyre kanyarodó utcák némelyikéről egyszer látni lehetett a lebombázott olajfinomítók és a csepeli gyártelepek lángjait. Aznap reggel Buda déli és középső részein mintha nem kelt volna fel a nap, az égboltot baljós hangulatú, szürke fátyol kárpitozta. Senki sem gondolhatott akkor arra, hogy az amerikai nehéz-bombázók neve, mint fogalom, honi nyelvre lefordítva, majd az ezredforduló után Árpád, Koppány és Szent István kései ivadékainak sokat próbált országában a legádázabb értelmezési viták egyikévé válik. Mert a második világégés tűzoltásakor a szabadító, a felszabadító, a szabadítás, a felszabadítás sokaknak életet, másoknak viszont halált hozott, jobb esetben meggyalázást, kifosztást, vagy sokéves kényszermunkára való elhurcolást. Pedig csupán a keletről benyomuló hadsereg tábornokainak, vagy a szóban forgó ország történészeinek saját szóhasználatát kellett volna figyelembe venni. Ők maguk ugyanis hadműveletüket és annak eredményét megszállásnak nevezték, nem felszabadításnak. A felszabadítás kontra megszállás polémiája meglehet soha nem is fog véget érni. Noha ténykérdés, hogy az ország 1945-ben csöbörből-vödörbe került. Punktum."
Vissza