Gyermekkor: nézőpontok, narratívák

Előszó

Kultúránkban a gyermekről való gondolkodás hétköznapi és tudományos értelemben is megállapodottnak, kialakultnak tűnik. „A gyermek a legdrágább kincsünk" - hangzik az egyik ezzel kapcsolatos közhely, amely jól tükrözi a közgondolkodás gyermek felé fordulását. A pszichológia, a pedagógia és a szociológia tudománya biztosítja azt az elméleti és gyakorlati tudást, amelyre az intézményes nevelés, a szülő, a társadalom hivatkozik a gyermekről való gondolkodás kapcsán, a gyermekkel kapcsolatos családi, intézményes és társadalmi kihatású döntések meghozatalakor. Ez a tudásegyüttes természetes állapotnak tekinti a gyermeki létet. A hétköznapi és tudományos gondolkodás sokat közeledett: ma már például a gyermekpszichológia megállapításai népszerűsítő művek tucatjaiban adnak támpontot a szülőknek az ideálisnak tartott gyermeknevelésről. Az utóbbi évtizedekben azonban ezt a látszólag egyértelmű, megszokottnak érzett gyermekfelfogást többen vitatják. Az 1980-as években világszerte különféle tudományok képviselői fejezték ki elégedetlenségüket azzal, ahogyan a tudományuk foglalkozik a gyermekkorral. A pszichológiában - amelynek jelentős története van a gyermekkor tanulmányozásában - a fejlődés értelmezésében jelentek meg kritikus hangok. A történettudományban, a szociológiában, az antropológiában a gyermekkor történeti és társadalmi aspektusaira hívták fel a figyelmet, valamint azokra a rendkívül változó körülményekre, amelyek között a gyerekek manapság felnőnek. Bár a fejlődés elvét nem utasították el, de annak konvencionális megközelítéseit bírálni kezdték. Kritikával illették azokat a gondolatokat, amelyek a gyermekkort egyetemes, biológiailag adott és normatív jelenségként kezelték. Az új, döntően szociológiai megközelítésekben elsőként a szociális és kulturális kontextust hangsúlyozták. (Prout; 2005) Sokféle kutatás kezdődött ebben a szemléletben, s amikor 1990-ben megjelent Allison James és Alan Prout könyve a gyermekkor konstruálásáról és rekonstruálásáról, már egy új tudományág születését lehetett érzékelni. Vissza

Fülszöveg

"A gyermek a legdrágább kincsünk" szólás jól tükrözi a közgondolkodás gyermek felé fordulását. Ugyanakkor világszerte növekvő gondokról, kockázatokról, a családi és az iskolai nevelés fokozódó nehézségeiről lehet hallani a gyermekekkel kapcsolatban. Az utóbbi évtizedekben az emberek életét érintő gyors és jelentős gazdasági, társadalmi változásokkal együtt, azok részeként megváltozott a gyermekek élete, átalakultak a gyerekekre, a gyermekkorra vonatkozó ismeretek és felfogások. A felnőtt elvárásokra, ideológiákra épült gyermek-, gyermekkor-értelmezésekkel szemben a kilencvenes évekre kialakult egy új szemléletmód, tudományág tudományos diskurzusairól adnak áttekintést úgy, hogy a pedagógiai látókörbe vonják a gyerekkorral kapcsolatos nézeteket, narratívákat, amelyek a tudományos kutatások mellett a köznapi gondolkodást is jellemzik. A gyermek, ahogy a felnőtt látja: ezeket a nézeteket, történeteket mutatja be a kötet, kiegészítve kutatási problémákkal, kutatási eredményekkel. A szerzők meggyőződése, hogy a gyermekség mibenlétének megértése, értelmezésére irányuló új, sokszínű tudományos törekvések beemelése a neveléstudományba, a pedagógiai közgondolkodásba inspirációkat ad a tudományos problémák és az aktuális nevelési teendők megfogalmazásához. A kötetet mindazoknak ajánljuk, akik érdekeltek, érintettek a nevelésben, oktatásban, a gyermekek világának megismerésében.
Golnhofer Erzsébet az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar docense. Kutatási területei a II. világháború utáni pedagógia magyarországi alakulása, az adaptív oktatás kérdései, a gyermek- és tanulókép kutatásának lehetséges módjai.
Szabolcs Éva az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar docense. Kutatási területei a gyermekkortörténet, kvalitatív kutatási módszerek, a történeti vizsgálódás módszertani kérdései. Vissza