Göllner Miklós festőművész emlékkiállítása

Előszó

Részlet:

Göllner Miklós festőművész a régi szentendrei festészet legnagyobb lírikusai közé tartozott. 1942-től az elmúlt év márciusában bekövetkezett haláláig a Régi Művésztelep tagjaként dolgozott Szentendrén.
Természeti élményeit kifejező bensőséges piktúrájára nagy hatással volt Egry Józsefhez fűződő régi barátsága. Egry önmagát találta meg a Balaton fényjelenségeinek festői világában. Göllner számára ugyanazt jelentette a Duna menti kisváros, Szentendre kimeríthetetlen festői témavilága. Öt évtizedes festői munkásságát eredendő törekvéseinek, a kép szerkezeti és fényábrázolási problémáinak következetes megvalósítása jellemzi. Témái nem sokat változtak fél évszázadot átfogó pályája alatt. Táj, szobabelső, csendélet, de az ezerszer látottakat is mindig az élmény frissességének gazdag érzelmi töltésével ábrázolta. Különösen kedves témája volt az elmélyedésre késztető, öreg bútorokkal élővé tett szobasarkok és a panorámák, a budai Duna-part és Szentendre házsorai. Képein a váltakozó megvilágításban ábrázolt környezet vibráló színfoltjait, fények és árnyékok optikai játékait a konstruktivizmus szigorú fegyelme fogja össze. A Művésztelepi Galéria emlékkiállításán egyrészt igyekszünk áttekintést adni az öt évtizedes életműről, másrészt bemutatásra kerül egy válogatás az 1973-as gyűjteményes kiállítása után festett képeiből. Vissza