Golgotajárás

Előszó

Vaczkó László tanár úr neve nem ismeretlen azok között, akik a kommunista diktatúra irodalmát forgatják.
Számos kötetben - a tőle megszokott, igazság iránti szenvedéllyel - tárta fel azokat a tényeket, amelyek 1945 utáni szovjet megszállással és a kommunista hatalomátvétellel az ország népére zúdultak, mégpedig szűkebb pátriája, a Somlóvidék történésein keresztül. Elkalauzol az '56-os forradalom napjaiba és Kádár börtöneibe is.
Mert Vaczkó László nem csak krónikás, hanem a diktatúra cselekvő ellenzője. A forradalom katonája és Kádár rendszerével kompromisszumot kötni nem hajlandó ellenálló. A diktatúra ezért börtönbe vetette mint összeesküvőt, nyolc esztendőre. Ekkor 1966-ot mutatott a naptár.
Szabadulása után - mert a lelkét soha sem tudták megtörni - talpra áll. A rendszerváltoztatás lázas éveiben ott találjuk a közéletben, hogy hasson, alkosson, gyarapítson. S mert a Gondviselés megadta neki az írástudás karizmáját, kötelességének tekintette az utókornak hiteles történetet írni, s emléket állítani mindazoknak, akik társai voltak az úton.
A Golgotajárás - Bányászballada a Bakonyalján, 1966 c. kötetében a forradalom utolsó fegyveres harcosának, az 1967 februárjában kivégzett Hamusics Jánosnak és harcostársainak történetét mondja el azzal a nem kis keserűséggel, hogy jogállam mind a mai napig nem találta meg a megfelelő formát Hamusics János ügyének semmissé nyilvánítására. Örvendetes ugyanakkor, hogy a jogi processzusoktól függetlenül létezik a civil lelkiismeret, amely a mindenkori hatalomtól függetlenül - miként tette azt az aradi vértanúk esetében is - kimondja: ki volt a bűnös, és kit illet az elesett szabadságharcos hervadhatatlan koszorúja.
Vissza