Golghelóghi

Fülszöveg

Olvasódráma. Világdráma. Ötven képben. A sárgyúró gölöncsér-istenről; Szatanael hűbérúri főhatalmáról istenen-teremtésen. Valamikor a kora középkorban. Az emberről. Aki - minden más mindenevőtől eltérőleg - istenevő.

Amit eddig mondtam, nem több, mint a mű címe. És kurtábbnál is kurtább tartalma, Határ Győző - kölcsönkért szavaival. Amihez a magam szavával még hozzátenném, műfaji megjelölésül: egy emberélet minden leszűrt keserve, tapasztalása, kacagós álmokban, vastag és tündérkönnyű vásári komédiákban elbeszélve. Papok, latrok, Hétfaluszépe, mutatványosok. medvés Szerencsepofozók és más efféle hétköznapi népség közreműködtével. Több száz oldalon.
Illedelmes méretekhez és illedelmes műfaji megjelölésekhez szokott irodalmunkban félelmetes barokkságával teljesen rendhagyó alkotás; eleven cáfolata annak a képnek, amit a magyar irodalom mostoha sorú ágáról, az emigráció irodalmáról kialakítottunk: hogy az anyanyelv áramán kívül rekedt mű többnyire veszít nyelvi erejéből, s ezt a veszteséget alig-alig pótolja, ami élménnyel, fogalmisággal, gondolatébresztő idegenséggel dúsul. Egy akkorka nyelvbotlás, mint a ló homlokára csótár helyett odabiggyesztett csótány, nemcsak egy képet - egy művet is megfoszthat hitelétől. Talán azért vesz az ember olyan szorongós aggodalommal a kezébe minden, idegen nyelvi közegben létrejött magyar nyelvű művet. S ezért akkora öröm, ha ez az aggodalom fölöslegesnek bizonyul - ha nyelvünk éltető vérének lüktetését érzi ennek a könyvnek minden sorában. Vissza