Goethe: Faust

Előszó

Részlet:

Akár egyikről, akár a másikról nehéz nagy szavakat nem mondani. Mind a kettő: Goethe az alkotó és a Faust, a mű, olyan csúcsokat jelentenek az ember művelődésének történetében, amelyre lenyűgözötten néz fel a haladni kívánó ember.
Goethe 1749-ben született, az élete kívülről nézve nem látszik túlságosan mozgalmasnak. Apja elég jó anyagi módban élő jogász, a fiú is jogot tanul, utazik, egyelőre Németországban, majd Svájcban. Kibontakozó költői tehetsége a német felvilágosodás sajátos, szenvedélyes, érzelmektől lobogó, szertelen "Sturm und Drang"-nak nevezett áramlatában találja és úgyszólván első nekifutásra kiemelkedő művekkel jelentkezik. "A "Götz von Berlichingen"-dráma és a Werther-regény.) És természetesen kiváló versekkel. 1775-ben megismerkedik Karl August weimari uralkodó herceggel, aki meghívja udvarába, különféle hivatalokkal látja látja el és egész élete végéig biztosítja anyagilag az életét. Eleinte kevés ideje jut a nagylélegzetű munkára és csak verseket ad közre. (Ekkor írja első remekművű balladáit.) 1786-ban két évre Olaszországba utazik, ez élete legnagyobb fordulópontja. Urává válik művészetének, eszményképei megváltoznak, a klasszikusok zárt, formailag tökéletes, hűvösebb, tárgyilagosabb világát tartja már példaképnek. Ennek a korszaknak kiemelkedő drámái az Iphigeneia Taurisban, az Egmont, a Torquato Tasso, költeményei közül pedig kiemelkednek a Római elégiák. Hazatérése után sokat foglalkozik természettudományos munkával, elsősorban a fejlődés érdekli, ebben egész darwini gondolatokig jut és a színelmélet, amelyben eredetit alkot. 1794-ben barátkozik össze Schillerrel és ez a mindkettejük számára oly termékeny költői barátság, amely tíz éven át Schiller korai haláláig (1805) zavartalanul tartott, a költészet történetének egyik legszebb jelensége. (Közösen írták a Xéniák című epigramma-gyűjteményt is) Ezeknek az éveknek legnagyobb művei a Wilhelm Meister tanulóévei című regény, a Hermann és Dorottya című eposz és az 1797-ben fejezi be a Wilhelm Meister regény második részét, a Wilhelm Meister vándoréveit. És 1832-ben egy hónappal a halála előtt, hatvankét évi munka után, nyolcvanhárom éves korában befejezi a Faust-ot. Vissza