Gödöllői Művésztelep

Előszó

A magyar szecesszió legjellegzetesebb társulása a gödöllői műhely volt. A szecessziós stílust, melyet különböző országokban, különböző néven neveztek — például art nouveau, Modern Style, Liberty, Jugendstil, Nowy Styl, Secesse — sokszínű, nemzetközi jelenség volt. Vezető művészei az uralkodó historizmussal szemben új stílust akartak teremteni. Az új stílus elsősorban dekoratív volt, a hangsúly az ornamentikára esett. Stilizáló előadásmódja ma már sokak számára ismerős.
A szecessziós mozgalmak stíluskeresése mögött lázadás is rejlett a gépi sorozattermelés alacsony színvonalával, jellegtelen termékeivel szemben. A mozgalom elindítói John Ruskin (1819—1900) és William Morris (1834—1896) voltak, akik a kézművesség visszaállításával szerették volna a problémát megoldani. Ruskin és Morris írásai szociális problémákra, a kapitalista munka elembertelenítő hatására is felhívták a figyelmet. Hatásuk igen jelentős volt, Ruskin műveit Moszkvában éppúgy ismerték, mint Párizsban, s a gödöllőiek is Ruskin tanai és a preraffaelita művészcsoport tevékenysége nyomán fejtették ki esztétikai nézeteiket.
A preraffaeliták a szép és a hasznos eszméjének összekapcsolásával a művészet és a kézművesség közötti határok lerombolásával új univerzális művész-típus fogalmát teremtették meg. William Morris költő, író, rajzoló, könyvkötő volt. Műhelyében üvegablakok, szőnyegek, bútorok készültek. Az angol mozgalommal a mindennapi környezet megszépítése, a lakáskultúra központi kérdéssé vált. Vissza