Előszó
Weöres Sándor azt mondja az irodalomról, hogy egy-egy költői életmű „erdei szálfához hasonlít: az elődök lombjából növekszik, virágzáskor a többi fával hímport cserél, és az utódok táplálkoznak belőle."
Gondolatok, motívumok vándorolnak, formálódnak az időben, emberek és művek hatnak egymásra, ahogyan téged, a te egyéniségedet is meghatározzák öröklött tulajdonságaid, olvasmányaid, mindennapi benyomásaid, az emberekkel való érintkezésed. S ami te vagy - s majd tovább adod gyermekeidnek.
Az irodalmi alkotásokból azt is megtudhatod, hogyan élnek, gondolkodnak az emberek. Milyennek látják világukat, mi a véleményük a világról s önmagukról. A különös az, hogy a legrégibb idők embereinek problémáiban ráismerhetsz a ma, a saját problémáidra.
Olvashatsz szemelvényeket a régebbi korok irodalmából (az első fejezet művei 4-500 évesek), számunkra közelebbi időkből (a második és harmadik fejezet művei „csak" 100-200 éve keletkeztek), és végül századunk irodalmából.
Az alkotók között vannak kiemelkedő, nagy művészegyéniségek - Janus Pannonius, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Arany János -, akik összegezik az elődök tapasztalatait, és egyéniségük, tehetségük erejével valami újat hoznak létre. Azt is fölfedezheted, hogy a nagy egyéniségek elődei, ha szerényebb tehetségek is, adtak valami egyénit, sajátosat kortársaiknak, utódaiknak, művésztársaiknak és az olvasónak.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal