Gobelinek

Előszó

Első megközelítésben fura tárgynak tűnik egy háromszögletű gobelin. Hiszen eredetileg azért találták ki és készítették, hogy a "fal kárpitja" legyen, lakályosabbá, melegebbé varázsolják a vastag, rideg kőfalú várkastélyokat. Igaz, klímaszabályozó szerepüket már a reneszánsz épületgépészeti újításai (folyosóról fűthető kályhák, légfűtés, stb.) hamar megszüntették, de mivel a gazdaság és előkelőség dokumentációjaként is funkcionáltak, továbbra is ott büszkélkedtek a kastélyfalakon, általában ajtótól ajtóig, ablaktól ablakig méretre szőve. Furcsa is lett volna abban a környezetben egy falikárpit, amely nem derékszögű síkidom.
A háromszögnek, emlékezetem szerint a humán kultúra történetében nincs különösebb jelentése a keresztény "Isten szeme" jelen kívül, megmaradt természettudományos fogalomnak. A természetben sem fordul elő, csak ritkán, bizonyos kristályok oldallapjaként. (Lehetséges, hogy viszonylagos népszerűtlenségét Püthagorász tétele iskolai oktatásának köszönheti?)
Lencsés Ida háromszögletű gobelineket, kárpitokat készít. Vélhetnénk ezt extrémitásnak is, de nem erről van szó. Ezek a textilképek nem valósíthatók meg derékszögű koordinátarendszerben. Pedig tulajdonképpen erőszakot kell tennie a munkafolyamaton, amit végez, hiszen a szövött kárpit párhuzamos fölvetőfonalai közé arra merőlegesen szövik be a tényleges mintát adó vetülékfonalat, természetesen Lencsés Ida is így tesz. Némileg el lehet térni a derékszögtől, ha a minta úgy kívánja, az ófrancia gobelineknél eléggé kanyargós beszövéseket is találhatni, de az egyenlőoldalú háromszöghöz szükséges 60 fok elérhetetlen. Nincs is rá szükség: Lencsés Ida a klasszikus szövésmódszerrel is teljesen akarata szolgálatába állítja a fonalat. Vissza