A sötét árnyéka

Fülszöveg

Gobby Fehér Gyula 1996-ban megjelent Tekergők című novellagyűjteményének folytatása ez a kötet. Mindkettő egy nagyobb írói vállalkozás része: az író "dekameront" írt, azaz száz olyan történetet, amelynek mindegyikében Újvidék magyarlakta városrészének, a Telepnek az élete jelenik meg, s a két kötet immár ötven történetet tartalmaz.
A folytatás nemcsak a tartalmi jegyekben, a hasonló helyszínekben és az azonos szereplők jelenlétében mutatkozik meg, hanem a szövegek felépítettségében is: egységes stílusban íródtak, s markánsan kirajzolódik belőle a szerzőnek a kisemberrel rokonszenvező, a peremre szorultakat középpontba állító világszemlélete. Nem véletlenül nevezi a szerző dekameronnak írói vállalkozását, a kisemberek életének mélyén lappangó tragédiát derűbe oldja, a hétköznapi cselekedetek mozgatórugója pedig gyakran az erotika. Albérlők szerelmi történetét meséli el, a peremváros szerelmeseinek reménytelen sorsáról olvashatunk, a telepi emberek nyomorúságában azonban gyakran az a legtragikusabb, hogy tudjuk, nem képesek változtatni sorsukon.
A kötet fináléval zárul, amelynek már a címe is arról árulkodik, hogy írói hitvallásként kell olvasnunk: Töltsétek meg az emberek zsákjait. Azaz lepjétek meg őket a történetek gazdagságával, amikor szegényesek a boltok és a háttérben háború dúl - mondja a szerző. A kötet végére kitett dátum árulja el, hogy az író voltaképpen ennek a könyvnek a megalkotásába menekült 1993-ban - ahogyan nálunk akkoriban több író és fordító is ezt tette. Gobby Fehér Gyula a maga képzeletével és saját emlékeivel népesítette be szövegvilágát abban az időszakban, amikor az írás szellemi védettséget nyújtott a külvilág "sötét árnyékai" ellen. A végén mintha nem győzne csodálkozni rajtuk, ahogyan hősei egymás után felbukkannak régi ismerősként, némelyek valóban léteztek, mások a képzelet szülöttei, most mégis előjönnek sorban, furcsa karneváli vonulásban. Vissza