Verdi: Aida

Előszó

Vérzivataros esztendő, 1813 októberében született meg Giuseppe Verdi, bölcsője az európai vulkán talaján ringott. Egy esztendős volt, amikor a Napoleon uralmát tűzzel-vassal leverő koalíciós seregek elözönlötték Itáliát s az elmenekült francia megszállók helyett az ott maradt békés lakosságon töltötték ki véres bosszújokat. A herodesi mészárlás a csecsemőket sem kímélte és Verdi életét valóságos isteni csoda mentette meg. Édesanyja, a kis Roncole község egyszerű korcsmárosának felesége, a falu templomának harangtornyába menekült ölbeli gyermekével, ott várta meg, amíg a kegyetlen hordák eltakarodtak. A rémuralmat az osztrák reakció zsarnoki kormányzata váltotta fel Északolaszország fölött és a kis Verdi egy elnyomott, darabokra tépett nemzet fiaként nevelkedett föl. A nép fia volt, s lángelméjének hatalmával a nép hősévé emelkedett. Az olasz nemzet döntő politikai küzdelmeiben ö volt a titkos erjesztő kovász és nevének betűi leplezték az üldöző idegen hatalom előtt az egységes Olaszország híveinek és katonáinak harcra buzdító jelszavát: Vittorio Emanuele Re d'Italia. Művészi dicsőségének, világhírének delelőjén megérhette hazája ügyének diadalát, s a Gondviselés még azontúl is békés, termékeny évtizedekkel hosszabbította meg életét, hogy az emberi kor végső határáig terjedő munkássága a multat megkoronázó s a jövőbe világító remekművekkel ajándékozhassa meg az emberiséget. Vissza