Fülszöveg
Jelen kötet az ókeresztény művészettől a román korig terjedő, mintegy 1200 év művészetével foglalkozik. Először azt vizsgálja, miként bontakozott ki a katakombák mélyében a keresztények művészete. Ezután a bizánci kor legjelesebb V-VI. századi emlékeivel (Ravenna: Galla Placidia-mauzóleum, Sant'Apollinare Nuovo-templom, San Vitale-templom, Konstantinápoly: Hagia Szophia-bazilika) ismerkedhetünk meg, majd rövid kitérő következik a kopt - a keresztény vallású egyiptomi - művészetre. A következő fejezet a kora középkori udvari és kolostori művészetet tárgyalja, kitérve a longobárdok, a Merovingok és a vizigótok kultúrájára, az írországi kolostorokban kibontakozó tevékenységre (miniatúrák), az úgynevezett karoling reneszánsz időszakára (Aachen, Lorsch, Müstair, elefántcsont faragás, miniatúraművészet), azpbttókorra (Hildesheim, Speyer) és az itáliai festészet kialakulására. Ezután szemléletes képet kaphatunk a román stílus európai elterjedéséről. Ebben döntő szerepet játszott a clunyi...
Tovább
Fülszöveg
Jelen kötet az ókeresztény művészettől a román korig terjedő, mintegy 1200 év művészetével foglalkozik. Először azt vizsgálja, miként bontakozott ki a katakombák mélyében a keresztények művészete. Ezután a bizánci kor legjelesebb V-VI. századi emlékeivel (Ravenna: Galla Placidia-mauzóleum, Sant'Apollinare Nuovo-templom, San Vitale-templom, Konstantinápoly: Hagia Szophia-bazilika) ismerkedhetünk meg, majd rövid kitérő következik a kopt - a keresztény vallású egyiptomi - művészetre. A következő fejezet a kora középkori udvari és kolostori művészetet tárgyalja, kitérve a longobárdok, a Merovingok és a vizigótok kultúrájára, az írországi kolostorokban kibontakozó tevékenységre (miniatúrák), az úgynevezett karoling reneszánsz időszakára (Aachen, Lorsch, Müstair, elefántcsont faragás, miniatúraművészet), azpbttókorra (Hildesheim, Speyer) és az itáliai festészet kialakulására. Ezután szemléletes képet kaphatunk a román stílus európai elterjedéséről. Ebben döntő szerepet játszott a clunyi apátság, a nyugati világ spirituális központja, amely olyan emlékek megszületését inspirálta, mint a moissaci, autuni és vézelay-i apátság. Különösen jelentős virágzásnak indult a román művészet Normandiában (Caen, Jumiéges, Durham): az itt épült apátsági templomok ma is bámulatba ejtik a szemlélőt. De a stílus például Katalóniában vagy német területeken is kibontakozott; itt is jeles emlékekkel találkozhatunk ebből az időből. Részletes fejezetek foglalkoznak a stílus itáliai jellegzetességeivel, bemutatva Modena, Parma, Bologna, Milánó, Firenze, Pisa, Velence, Lucca, Bari, Palermo, Monreale stb. építészeti alkotásait, illetve az architektúrákhoz szorosan kötődő szobrászi tevékenység legkiválóbb példáit. Ekkortól válik igazi egyéniséggé (és ismertté) maga a művész is, az ismeretlenségből előlépve már öntudatos alkotóvá lépve elő (Benedetto Antelami, Bonanno, Guglielmo). Az utolsó fejezet a Xl-Xlíl. századi itáliai festészet legfontosabb emlékeit tárja elénk: a piktúrában is már olyan művészegyéniségek (például Coppo di Marcovaldo, Giunta Pisano, Bonaventura Berlinghieri és mások) tűntek fel ebben a periódusban, akik tevékenyen hozzájárultak a festészet megújulásához és egy újfajta szemlélet kibontakozásához.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal