Fülszöveg
Egyazon korban éltek, mégis más-nnás oldalon álltak. A XII. században járunk. Egyfelől ott van a ciszterci Clairvaux-i Bernát, aki prédikációiban kiáll az egyház szegénysége mellett, és építészeti eszménye a lehető legracionálisabb, legegyszerűbb, geometrikus formákból álló, mindenféle dísztől, festménytől, cicomától mentes templom. ÍVlásfelől ott a nagy hatalmú Suger, a Párizshoz közeli Saint-Denis apátja. Számára a templom nem más, mint a végtelen égi dicsőség földi előszobája. Az arany, az ezüst, a drágakövek és a roppant merész szerkezetek nem afféle választható kiegészítő elemek; ezek segítségével alkothat képet a hívő arról, milyen pompás, aranyló mennyország várja a halál után. Hosszú időn át Suger apát elképzelései diadalmaskodtak. A gótikus építészet a XII. századi Franciaországból kiindulva egész Európában elterjedt. [Vleredeken magasba törő pillérek, tornyok, fiatornyok, csúcsívek szálltak szembe a statika törvényeivel. Ivliután a falak megszabadultak teherhordó...
Tovább
Fülszöveg
Egyazon korban éltek, mégis más-nnás oldalon álltak. A XII. században járunk. Egyfelől ott van a ciszterci Clairvaux-i Bernát, aki prédikációiban kiáll az egyház szegénysége mellett, és építészeti eszménye a lehető legracionálisabb, legegyszerűbb, geometrikus formákból álló, mindenféle dísztől, festménytől, cicomától mentes templom. ÍVlásfelől ott a nagy hatalmú Suger, a Párizshoz közeli Saint-Denis apátja. Számára a templom nem más, mint a végtelen égi dicsőség földi előszobája. Az arany, az ezüst, a drágakövek és a roppant merész szerkezetek nem afféle választható kiegészítő elemek; ezek segítségével alkothat képet a hívő arról, milyen pompás, aranyló mennyország várja a halál után. Hosszú időn át Suger apát elképzelései diadalmaskodtak. A gótikus építészet a XII. századi Franciaországból kiindulva egész Európában elterjedt. [Vleredeken magasba törő pillérek, tornyok, fiatornyok, csúcsívek szálltak szembe a statika törvényeivel. Ivliután a falak megszabadultak teherhordó szerepüktől, megjelentek a hatalmas, színes üvegablakok. „Isten fény" - jelentette ki Szent Tamás, és a katedrálisokban szétáradt a világosság. A külső tornyocskákat eközben a kimeríthetetlen fantáziájú kőfaragók szobrokkal és más faragványokkal díszítették. Ez volt az északról jövő gótikus művészet, vagyis a„gótok"művé-szete. Az olaszok (akik a „gótikus" elnevezéssel eredetileg pe-joratívan„barbárnak"bélyegeztékaz újfajta művészetet) nem bánták, hogy átszivárog határaikon ez a furcsa, irracionális stílus, de sietve saját hagyományaikhoz igazították. Itáliában -néhány kivételtől eltekintve - a templomok formái kevésbé nyúlánkak, és az üvegablakok helyét inkább csodálatos freskóciklusok foglalják el. A freskók legfontosabb alkotói között ott találjuk Cimabuét, Giottót, Ducciót és Simoné IVlarti-nit. Az itáliai gótikus szobrászat képviselői (Nicola és Giovanni Pisano, Arnolfo di Cambio,Tino di Camaino és a többiek) nem a gótikában megszokott, kanyargós, táncoló vonalakkal formálják meg alakjaikat, hanem inkább az ókori római mintákat keltik új életre. De bármit mondtak is az itáliaiak, a csodálatos gótikus korszakot mégiscsak tévedés volna „barbárnak" nevezni. Ellenkezőleg, a gótika az elegancia kvintesszenciá-ja, olyan kifinomult korszak, amikor egymás után jöttek létre a szebbnél szebb kastélyok, városi paloták, szövetek, ötvösmunkák, miniatúrákkal díszített könyvek, és közben mindent beragyogott a középkor alkonyának aranyló fénye.
Vissza