Giskra, különös tekintettel Abaujmegyére

Előszó

Albert királyunk halála után, 1440-ben, hazánk két pártra szakadt. Az egyik párt a lengyel Ulászlót vallotta királyának, a másik Albert utószülött fiának, Lászlónak hódolt. E pártraszakadás révén előkelő szerephez jutott ez évek történetében a cseh származású brandisi Giskra János, kit Erzsébet királyné, Albert özvegye, azzal a feladattal bízott meg, hogy hazánk felső vármegyéit és városait a fia iránti hűségben megtartsa. Giskra haladéktalanul megszállotta a reábízott részeket s kormányozta azokat minden országos végzés és törvény ellenére, az illető részeknek pedig legnagyobb veszedelmére és kárára akkor is, mikor már az egész nemzet elfogadta Lászlót királyának. Hatalma csak V. László trónralépésével vált ártalmatlanná. Szerephez jutott azonban újra László utolsó évében. Giskra egyike volt azoknak, kik a Hunyadi-fiukat fogságba ejtették, majd többi között őt bizta meg László király s Hunyadi László kivégeztetésére támadt mozgalom leverésével. Mátyás trónrajutásával előbb Kázmér lengyel királynak, utóbb Frigyes békés megegyezésre jutott Mátyással, bent az országban pedig Mátyás vezérei összetörték a csehek hatalmát, hódolt meg Frigyes közbenjárásával nagy királyunknak.
Giskra Jánosnak e röviden vázolt működését tettük jelen dolgozatunk tárgyává. Nyomon követtük a cseh vezért fellépésétől 1462-ig. Mátyás előtt Váczott történt meghódolásáig. Vissza