Az én Itáliám

Előszó

A kötet kicsi, de nagy szándék fűti és becsvágya magasra tör.
Az volt a vágyam, arra törekedtem, az a szándék fűtött, hogy az olaszok - és az idegenek részére is - valamely összefoglalását, leglényegét, vázlatos és mégis teljes látomását ajánljam fel a mi Itáliánk külső megjelenésének, népének, történetének és szellemének. Elmondani róla rövid és átfűtött lapokon azt, ami túlságosan is szét van szórva és túlontúl fagyos oldalakon, összpontosítani a figyelmet a lényegesre, a történelem sarkalatos főtételére, a nyilvánvaló, de éppen azért annál kevésbbé világos titkokra.
Az első fejezetben megrajzoltam és kiszíneztem Itália testi megjelenését, húsvér és költői valóját, a másodikban megpróbáltam feltárni egy idegen előtt, milyenek az olasz szellem és nép alapvető jellemvonásai, a harmadikban sasröptében újra beszáguldottam történelmünk harminc századát, a negyedikben újra átvizsgáltam ennek a történelemnek alapelvét és jelentőségét, az ötödikben szellemi életünknek állandó jegyeit mutattam ki az idők folyásában, a hatodikban alázatos vakmerőséggel körvonalaztam, milyen lehet Olaszország küldetése Európában és miért kell ilyennek lennie a civilizáció megmentése érdekében, a hetedikbe és utolsóba néhány figyelmeztetést zártam az olasz ifjak számára. Vissza

Fülszöveg

Papini talán a legeredetibb, a legerősebb egyéniségű az olasz írók közt. Világsikerű műve, a Krisztus története, legméltóbb visszhangja a Bibliának. Amit ír, mindig mély zengésű. Prózája is csupa belső feszültségű költészet.
Ebben a legújabb könyvében az Apennini félszigetnek és népének szárnyaló és belső izzástól fűtött himnuszát írta meg. Egybefoglalja a mai Olaszország és az antik Róma történetét és sasröptében száguld végig ezen a háromévezredes diadalokban és bukásokban gazdag, de mindig dicsőséges történeten. Megérzi ennek a történelemnek csodálatos belső törvényszerűségű ütemét és felrajzolja szabályos hullámvonalát, amely kétszer futja meg harminc század alatt ugyanezt a pályát, két impérium: a régi Római Birodalom és a mai Olasz Császárság kettős hullámhegye közt.
Himnuszt énekel Itália népéről, annak hivatásszerű belső erőiről. Parancsolásra és vezetésre hivatott nép ez, amely hol fegyverrel, hol a szellem hatalmával mindig fölébe került legyőzőinek. Ajándékozó nép, amely kamatostól adta vissza, amit más népektől elvett. Háromszor szabott irányt Európának: egyszer fegyverekkel és törvényekkel, a római impériumban, egyszer a lélek hatalmával, mint a kereszténység s a pápák Rómája, egyszer a költészet és a művészetek varázsával a Renaissance-ban. Most pedig az európai civilizáció megmentésére szólítja, mint leghivatottabbat, nagy küldetése.
Színekben csillogó, szépségektől ittasult, tündöklő költemény Papini új műve, tele nagy történelmi távlatok és jövendő megérzések nagy tanulságaival. Vissza