Gioacchino Rossini: A sevillai borbély

Előszó

I. felvonás

Gróf Almaviva beleszeretett Rosinába, egy polgárlányba, Bartolo doktor gyámleányába - olyannyira, hogy rangján alul is megházasodna. De miként tudhatná meg Rosina szíve titkát?
Álruhában kóborol Bartolo háza előtt, egy alkalmi zenebandával ad szerenádot. Ekkor jelenik meg Figaro! A borbély-mesterség csak ürügy szinte, hogy házakba ki-bejárjon, hölgyektől urakhoz levélkét, üzenetet vigyen, ügyeket oldjon és kössön, bonyolítson éltet, szerelmet. S gyűjtögesse a csengőpengő borravalót. Figaro Bartolo házába is bejáratos, s így egy kis csellel Almaviva gróf is közelebb jut céljához. Mint szegény diák - „Lindoro" - vallja meg szerelmét Rosinának, de a várva-várt választ már nem tudhatja meg, mert a Figaro rendezte szerenádot megzavarják.
Bartolo hírét veszi, hogy Almaviva gróf a városban tartózkodik; megneszeli, hogy a ház körül is baj van. Úgy dönt, hogy még ma nőül veszi Rosinát és hozományát, és Basilióhoz siet. Figaro is munkához lát, tervet sző: mint részeg katonát, beszáMásolási cédulával fogja Almaviva grófot a házba juttatni.
A szerelemre gyúlt Rosina elhatározza: mindent megtesz, hogy Bartolótól és házától megszabaduljon. Levelet ír Lindorónak, felajánlja szerelmét, és kéri, szabadítsa meg. De hogyan juttassa el üzenetét az ismeretlen fiatalemberhez? Figaro toppan a szobába, elbújik, és kihallgatja a Basilióval visszatérő Bartolót. Basilio „zenemester" pénzért hajlandó a rágalomra, a csalásra. Úgy döntenek Bartolóval, hogy azon nyomban megírják a házassági szerződést, és még ma tető alá hozzák a házasságot. Figaro minderről értesíti Rosinát, s a levéllel a grófhoz indul.
Bartolo leleplezi a leányt, hogy titokban levelezést folytat. De Rosina állhatatos, tagad, semmitől meg nem retten - Bartolo majd megpukkad. Vissza