Útmutató túrák, táborok szervezéséhez

Előszó

Az emberek mindenkor ösztönösen vonzódtak a természethez, felkeresték a szemet gyönyörködtető csúcsokat, völgyeket, forrásokat és patakokat. A történelem nagy egyéniségeiről számos olyan feljegyzés maradt ránk, amelyek azt bizonyítják, hogy közel álltak a természethez és nagy jelentőséget tulajdonítottak a rendszeres túráknak, kirándulásoknak (lényegében a mai értelemben vett természetjárásnak).
Leninről kortársai feljegyezték, hogy szívesen túrázott a Lengyel Tátrában és a Svájci Alpokban. Megmászta többek között a 2301 m magas Swinicát és a 2495 m-es Ryst tengerszemcsúcsot is. Hemingwayről azt írják barátai, hogy rajongott a természetért, vadászott és horgászott. Tolsztojról közismert, hogy vidéki környezetben élt legszívesebben, mert így közelebb volt a szabad természethez.
Fontos szerepe volt a természetjárásnak a munkásmozgalomban. A munkásosztály meglátta benne az egészséges életmódra nevelés lehetősége mellett, a munkások, haladó értelmiségiek szervezésének lehetőségét is. Az illegalitásban dolgozó kommunisták és a velük együtt működők erdei rejtekhelyeken találkoztak - mint természetjárók. Az erdő nyújtott védelmet az illegális gyűlések idején a leselkedő csendőrök és rendőrkopók ellen. Nem véletlen, hogy az elnyomó rendszer a munkás-turista egyesületeket a munkásmozgalom részének tekintette és üldözte.
A mai Magyar Természetbarát Szövetség elődei között is találunk olyan szervezeteket (Pl. Természetbarátok Turista Egyesülete, Munkás Testedző Egyesület Turista Szakosztálya, Vasas Ifik), melyeknek szoros kapcsolatuk volt a magyar munkásmozgalommal. Vissza