Caravaggio

Előszó

Botrányos életet élt, festészete nem egyszer keltett felháborodást. Michelangelo Merisi, akit - Bergamo melletti szülőfaluja nevéről - Caravaggióként ismert meg a világ, kétségkívül igazi szélhámos volt. Nem mintha már művészeknek azelőtt nem gyűlt volna meg a baja az igazságszolgáltatással: a részeges Duccio hírhedett kötekedő volt, Perugino sűrűn keveredett utcai csetepatékba, és fiatalemberként megjárta a börtönt is. A szobrász és ötvös Bencenuto Cellinit sikkasztással, gyilkossággal és szodómiával vádolták, és az Angyalvárba zárták. Caravaggiót többször is letartóztatták és bebörtönözték. Beismerte, hogy megölte egyik teniszellenfelét, akit csalással gyanúsított, és a szóbeszéd más bűncselekményeket is rótt a terhére. Ugyanakkor zseniális festő volt, ráadásul kivételesen gyorsan dolgozott, az alakokat minden előzetes vázlatolás nélkül közvetlenül vitte a vászonra. Nagyhatalmú pártfogóinak egyre nehezebben sikerült kihozniuk a különféle börtöncellákból. Utolsó börtönéből - Málta szigetéről - az életét kockáztatva szökött meg, ahogy Cellini az Angyalvárból. Jelenlegi ismereteink szerint - mai kifejezéssel élve - pedofíliáért ítélték el. Üldözött törvényenkívüliként gyilkosság áldozata lett a tengerparton, Rómától északra, némiképp Pier Paolo Pasolini filmrendező 1975-ben történt halálához hasonlóan.
Caravaggio a művészettörténet talán egyik legrejtélyesebb és legforradalmibb festője. Rómában, harmincnégy évvel Michelangelo halála után, csattanós választ adott jeles elődei manierizmusára, amelyet korlátoltnak, szenvelgőnek és merevnek tartott. A drámai realizmus új nyelvezetét teremtette meg az utcáról válogatva modelljeit. Mindig a legfeszültebb pillanatot emelte ki, még az olyan emelkedett szakrális témákban is, mint a Mária halála, amelyet szinte minden művészettörténeti előzmény nélkül éjszakai jelenetnek festett meg. A természet és az igazság elsőbbségét vallotta. Vissza