Asszony a fáraók trónján

Előszó

III. Tuthmózisz tizenhét hadjáratot vezetett Ázsia ellen. Elfoglalta a föníciai városokat, és Melkart arany oltárából veretett áldozati edényeket Amon asztalára. Kadest a földdel tette egyenlővé, az Eufrátesz partján megvívta döntő csatáját a mitanni hadsereggel. Győzelemről győzelemre haladt, de a győzelmek mindig újabb háborúkat szültek. Egyiptomi parasztok meneteltek az Orontész völgyében, egyiptomiak ostromolták Aleppó, Karkemis, Tunip falait. A városok elestek. Mögöttük azonban új városok voltak új kincsekkel, a hadjáratok folytatódtak.
Thutmózisz elfoglalta az ismert világ felét, és a csatatereken hagyta népe ifjúságának egyharmadát. Egyiptomban a szántók előbb elnéptelenedtek, hogy nemsokára hadifoglyok tízezreivel népesedjenek be. Föníciaiak, amoriták, mitanniak, sivataglakók és hurriták álltak a folyó partján, és merték a csatornák vizét. Új szokások, új istenek és új betegségek telepedtek meg a Nílus völgyében.
Thutmózisz, a zseniális hadvezér megnyert egy világbirodalmat, Tuthmózisz, a fáraó elvesztette népe jövőjét. Nem tudott megállni ott, ahol meg kellett volna állnia. Átlépte azokat a természetes határokat, melyeket a történelem törvényszerűsége minden nép számára megvon. És ezzel már megtette az első lépést azon az úton, mely később Egyiptomot a romlásba vezette.
Mert háromszor jaj annak az országnak, amelyiknek királya nagy hadvezérnek születik. Vissza

Fülszöveg

A fáraó rejtélyes halála után ki teheti a fejére Egyiptom Kettős Koronáját? Két fia, a beteges Thotmesz és az Amon-papok neveltje, az erős és nagyravágyó Thutmózisz közül az utóbbi nem a fényes Palotában, hanem az asszonyházban jött a világra, tehát fattyú, ha félig "isteni" vér is... A fáraó a lányát, Hatsepszutot jelöli meg örökösének, de ki látott még asszonyt ülni a fáraók trónján? A papok úgy döntenek: legyenek a testvérek házasok, de melyik a fiú a kettő közül? Itt csak a "csoda" segíthet, és az nem is marad el!
A regény a Thutmóziszok ádáz viszályának korát eleveníti fel, központi alakja mégis a történelem első fáraónője, aki húsz évig uralkodott a Nílus völgye felett. Hatsepszut Maat-ka-ré fáraónő gyönyörű, rendkívüli egyéniségű, varázslatosan vonzó asszony volt, aki a testvérét, és egyben a Királyi Férjet ütötte ki az uralkodásból, felvirágoztatta Egyiptomot és ritka tehetségével ujja köré csavarta mind a politikusokat, mind a hatalmaskodó papokat. Egy odaadó férfi állt tetteinek hátterében, aki mindvégig a fáraónő "jó szelleme" volt: a hűséges kegyenc Hatsepszut egyetlen igazi szerelme.
A sodró lendületű, nagy lélegzetű, érdekfeszítő krimiknél sokkal izgalmasabb, minden sorában hiteles mű olvastán az az érzésünk támad: mi is ott járunk-kelünk a fáraók pompás udvarában, a templomok megszentelt falai között, a Körmenetek Útján tülekedő tömegben, az áradó és életet adó Nílus deltájában, az épülő királysírok között a Tiltott Völgyben, vagy éppen a kikötői csapszékekben. Szokások és szertartások, titkok és cselszövések, örök szerelmek és küzdelmek, "istenként" imádott uralkodók és egyszerű mesteremberek sora népesíti be a világot, amely a regényben elénk tárul. Vissza