Géza fia István

Előszó

Részlet a könyvből:
A Kelen-hegy aljában, közel a pesti révhez állt a böszörménynek nevezett Pomáz kőből épült háza. Az út, amely a révtől Esztergom felé vezetett, a ház előtt kanyarodott észak felé, hogy a kopár sziklás hegy lába alá forduljon. Lovak és szekerek időtlen idők óta taposták ki ezt a révtől ide, s innét a hegy alá mutató útszakaszt Pomáz éppen azért költözött ehhez az útkereszteződéshez, mert azok is, akik a révészek kompjára vártak, azok is, akik a kompon túlnanról ideérkeztek, gyakorta kerestek olyan helyet, ahol enni-inni lehet, esetleg kaphatnak olyan holmit is, amire éppen szükségük van. Pomáz gyapjúért, nyúzott bőrért, kicsépelt gabonáért szerszámokat. fegyvereket, szekéralkatrészeket adott. De akinek gabonára volt szüksége, s ezért ékszert vagy szerszámot ajánlott, az is megcsinálhatta a cserét Pomáz házában. Éppen ezért a csereberélő, ételt-italt adó foglalatosságáért, mondották Pomázt errefelé mindenütt böszörménynek, minthogy általában a Mohamedre esküvő bolgárok kereskedtek efféleképpen. A ház gazdája ugyan újra meg újra magyarázgatta, hogy ő nem böszörmény, s habár néhavaló apósa az volt. de az öreg régóta halott, sőt tavaly már Pomáz felesége is temetőbe költözött, méghozzá keresztény temetőbe, minthogy ők azóta keresztények, amióta az esztergomi kende körében kedvesek voltak azok, akik keresztvíz alá hajtották fejüket. Vissza